kruger.tours

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 3

A Megtisztulás Éjszakája A Sziget
July 2, 2024
Az öreg szemek lassankint szokták meg a homályt. Az ég tele volt csillagokkal. Egyszóval, ehhez a bundához képest még a muszka császáré is csak vattás lajbi. Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett az a világon senkit, semmit, azon a bundán kívül. A szép Filcsik Terka halálosan megbetegedett. Hiszen csak az igazi jussát megy keresni. Tegye meg az én kedvemért! Ott van a bundája!... Rendesen valami régi, ismeretlen, hirtelen meggazdagodott adósa küldte meg tartozását nagy hálálkodások és köszönet mellett.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2016

Bezzeg akkor… de nem mondja el, mert még el sem hinnék. Csakugyan kő van ennek az embernek a szíve helyén. Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? A revolúció óta úgyse volt már a kezében ilyen nagy dolog. No, öreg, én most magát viszem, ha akar, ha nem. De bármilyen nevezetes ruhadarab is s akármint büszkélkedett vele Filcsik István, azért az idő vasfoga előtt mégsem volt respektusa. De azért önkéntelenül is oda talált, ahonnan a halk nyögés hallatszott. Szép volt így haldokolva is. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. Nem kellett neki a meleg selyem ágynemű, se a gyógyszer, csak az apját akarta látni. Még arra sem fordult vissza, mikor a szolgabíró borzalommal sziszegte utána, hogy »pogány«. Járatlan utakon sietett haza s egy koldustarisznyába botlott.

Ahogy a faluban csúfolták: "az Isten csizmadiája", mert olyan rest volt dolgozni, hogy az a hír járta, csak az Istennek szab csizmát. Majd bizony, őt érje mindaz a csúfság és szidalom, ami Majornok után háramlik a nemes vármegyére! Az ilyen magamforma vén csizmadiától kitelik minden. Egy cserépbe ültetni a rezeda-virágot a csalánnal. Jól imádkozhatott a gazdája, holnapra is maradt neki a mindennapi kenyérből. Némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna neki semmi. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézrekerültek, s a bunda most ott van a szolgabírói hivatalban.

Ami nem is csoda, mert a megyei uraknak még sohasem volt szeretőjük Majornokon, minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak. Távolabb különféle madarak valának láthatók, rendesen vörös színben, hátul pedig Miskolc városa számtalan házával és valamennyi templomával: még a kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. No, ennek a Majornoknak ugyan nem adott. Csak az alhatik így, aki el van csigázva. Egyenkint visszaküldte az érkező pénzes-leveleket a szolgabírónak. Lajbi: ujjatlan mellény). Azután már nem mert hazajönni soha többé a szegény Terka. Erről beszélt, erről álmodott az éjjel s íme – reggelre a sors meghallgatta, amikor fölébredt, a szép piros paplan fölébe oda volt terítve kedves, régi ismerőse: a bunda. A szolgabíró odalépett s széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik hátratántorodott. Ha maholnap meghal a lésza alatt, holló, varjú lesz megsiratója, a temető árka lesz pihenő ágya.

Az A Pogány Filcsik Elemzés

Filcsiknek még csak a keze sem reszketett. Hanem ha Filcsik akarta volna… lett volna Majornokon út, még tán vörös márványból is… Mindnyájan boldogok lehetnének most. Mert… de köztünk maradjon, ez a Majornok a leghitványabb falu az egész környéken. Melléjük ült s pipára gyújtott a Filcsik. Ott van, teszem azt, a csoltói országút: olyan, mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágymellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosé tejszín arcát áldhatja. No, hát lopassa el kend minél előbb! Mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb a világon, mert az egészsége hiányzik s még valami: a szeretet. Ne tagadja meg beteg lányától…. Na a lány megszökött a szolgabíróval, s azután a Filcsik azt mondta, neki nincs lánya. De visszautasította a szolgabíró úr nemes indulatját. Nagyon különös ember az…. Csak az a csodálatos, honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt?

S amiben kedvét lelte eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától a drága ételeket és a medicinás üveget, hanem az édesapját kívánta látni. Ráterítették Terkára, akinek ez volt minden öröme, s csak várta várta az apját, az atyai megbékélést, a szeretetet, az volt neki a gyógyszer. Egyrészt, hogy legszegényebb a népe, de kivált, mert nincs egyetlen kövezett útja, hídja, még csak helységháza sincs. S annyira ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért. Nem csoda, ha elbúsulta magát, ha elfacsarodott a szíve, elszédült a feje, félrelépett a lába. Hívta az apját Terka eleget, hogy menjen el hozzájuk, de Filcsik makacskodott. Mert a Filcsik csizmadia volt. Maga a szolgabíró ment érte, de a Filcsik makacsul tartotta magát. Aztán pénzes levelek jöttek a szolgabíróéktól, de visszaküldte azokat. És azok a rózsák, piros tulipánok, amik a gallérját olyan széppé teszik, Terka halovány arcára másukat vetették. Mogorva és rideg volt a Filcsik, azt mondták "kő van a szíve helyén". Ha ellopnánk a bundáját.

Iszen egyéb sem kellett az öreg kiszolgált obsitosnak, csakhogy őreá bízzák. Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokáról izzadság csurgott, feje lehanyatlott, a híres bunda lecsúszott a válláról. A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek. Elment, megszökött a fiatal szolgabíróval.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2020

Meglehet, úgysem lesz rá szüksége többé. Öldöklő fáradtság altathatta el így. Hátha mégis csak visszamenne érte? A bunda két alsó csücskén egy-egy zöld tulipán kihímezve skófiummal. Az öreg fölnézett, lekapta nagy alázattal a süvegét, aztán odébb ment szó nélkül.

Úgy jönne az utánunk, mint a malac a kukoricásszakajtó után, ha…. Lehet, fel sem nyitja többé azokat a bűbájos szemeket, melyek oly hamisan tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan gyönyör volt csókolni. A Filcsik minduntalan a szép bundájával kérkedett, hencegett, még fel is tette a fogadáson. Nézte, sokáig nézte őket. Mikor Terka, a lánya megszökött, a Filcsik még komorabb lett. Mert él-hal ezért a bundáért. A haldokló angyal még csak meg sem mozdult. Hanem nem azért volt a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami ügyes haditervet útközben.

Most már szép szóra, ígéretre fogta a fiatal úr, de bizony minden visszapattant arról a márványszívről, még a fenyegetés is. Szólt reszkető hangon egy szögletbe mutatva – vigye el! Bizony végre is a csizmadia nélkül kellett hazamennie annak a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol. Nem akart most emberekkel találkozni. Pedig október végét mutogatta a kalendárium.

Filcsik némán, mozdulatlanul állott egy percig, mintha gondolkoznék; azután szilárdan lépett az ágyhoz és levette a haldoklóról azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott. Hát 'iszen, nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit a saját egyetlen gyermekével tett: a Terkával. Semmi sem jó neki; a férfi hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan, inkább ne is virrasztana mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van selyemből, lágy pehelyből, hiába igazgatják minduntalan a cselédek. Az éj csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig bunda nélkül és mégsem fázott. Sőt a tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot ígértek volna a szomszéd Hont vármegyének, ha elvállalja a magáénak; de annak még ráfizetéssel sem kellett.

A nagy szög üresen, árván volt, megfosztva minden ékességétől. Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája s talán nem is volt soha. Egyszer csak jönni kezdtek névtelen levelek a postán, tíz, húsz, ötven forinttal terhelve. Ön a társadalom söpredéke! Még csak egy utolsó pillantást sem vetett a szegény leányra. Hiszen az égből már lebukott egyszer! Suska Mihály hamar váltotta be szavát s nagyon jól számított.