kruger.tours

Barry Seal A Beszállító Kritika

Milyen Elektromos Fűtést Válasszak
July 2, 2024

Ám a területek vezetői nem arról híresek, hogy testvériesen osztozkodjanak... Persze Camarena meggyilkolása sem merül a feledés homályába: az 1. évad végén beugró, addig a narrátor szerepét betöltő Walt Breslin (Scoot McNairy) is beszáll a buliba, akiről kiderül, hogy szintén DEA-ügynökként tevékenykedik, és egy olyan titkos akciócsoportot vezet, amelynek feltett szándéka megbosszulni honfitársuk halálát. Egyedül a 2. évad utolsó részében éreztem ennek az ellenkezőjét, de akkor már kábé annyit ért, mint halottnak a csók. Doug Liman mielőtt Tom Cruise-zal együtt fellövik a világűrbe, még leforgatja következő filmjét, melyben Anne Hathaway és Chiwetel Ejiofor lesznek a főszereplők. Erre negatív példa a három évvel ezelőtti Jobb, ha hallgatsz, valamint pozitív a Közösségi háló, vagy A Wall-Street farkasa. Ennél már csak az szebb, amikor az FBI, a DEA, CIA, az arkansasi kormányzó és a Fehér Ház is egyszerre folyik bele az ügybe, ami amellett, hogy tényleg vicces, rendszerkritika arra nézve, hogyan tesznek keresztbe egymásnak a különböző hatalmi szervek az USA-ban. Kicsit utána is olvastam a dolognak, amiből kiderült, hogy sok minden fikció volt a filmben és nem is úgy történtek a dolgok ahogy. Hogy nem lehet látszólag jópofa vagányként úgy belesodródni politikába és egyéb mocskos ügyekbe, hogy annak egyszer ne lenne borzasztó nagy ára. Életrajzi filmként nem remekel A beszállító, Sealnek is többnyire a zsiványsága majd krízise kerül reflektorfénybe, ám még így is messze a pilóta karaktere kapja a legtöbb mélységet, míg a Medellín kartell tagjaitól kezdve, a CIA alkalmazottain át, Seal csapatáig mindenki kétdimenziós mellékszerepekhez jut, ami nagy valószínűséggel az elsődlegese okozója a film idő előtti kifáradásának. Ám Seal ebbe sem bukott bele: az élet úgy hozta, hogy a felsőbb vezetés potenciált látott a kartellel való kapcsolatában, és egy titkos akció keretein belül a Fehér Ház informátorává vált, ami végül megpecsételte a sorsát…. Barry Seal kalandos élete egy kifejezetten jó humorú és most tessék megkapaszkodni: kalandos filmet eredményezett, ami tulajdonképpen semmi extrát nem tesz hozzá ahhoz, amit megszoktunk ebben a stílusban, kis halból lesz nagy hal, aztán elszalad vele a ló, aztán összekuszálódnak a szálak, és ott végezzük, ahol. Sekélyes karakterek.

  1. Barry seal a beszállító kritika 2017
  2. Barry seal a beszállító kritika facebook
  3. Barry seal a beszállító kritika 2

Barry Seal A Beszállító Kritika 2017

Amint egyre több összefüggésre bukkantak, kiderült, hogy a férfi milyen bonyolultan folyt bele az amerikai kormány különféle hadműveleteibe, akárcsak a kolumbiai és a medellini kábítószerkartellekkel fenntartott kapcsolatokba. Barry Seal: A beszállító kritika Tovább (Barry Seal: A beszállító). 2014 egyik legnagyobb durranása és egyben legszórakoztatóbb mozija a Tom Cruise és Emily Blunt főszereplésével készített A holnap határa című film volt.

Barry Seal A Beszállító Kritika Facebook

Az igaz történeten alapuló Barry Seal: A beszállító című filmben ezt be is bizonyítja. Doug Liman egész egyszerűen belelépett abba a gödörbe, amit a film elején olyan szépen elkerült: mindent feláldozott a rendszerkritikus mondanivaló oltárán, miközben teljesen elszorította a műfaj alapvető hatásmechnaizmusát. A Narcos: Mexikó ott folytatta a minőségi szórakoztatást (mind a cselekmény, a képek és a karakterek tekintetében), ahol az 1. évadban abbahagyta. Nem hiszem, hogy túlságosan hosszú leszek, hiszen ezt az American Made-et egyedül Crusie karizmája viszi el a végéig, nélküle talán a mozikig sem jutott volna el. A Barry Seal: A beszállítót leginkább egy repülőjárathoz tudnánk hasonlítani, ami egyszer felszáll, másszor leszáll, és olykor látunk még egy dugóhúzót is. Spinelli Az Argo-akciót látva kezdett el hetvenes és nyolcvanas évekbeli CIA-s sztorik után kutakodni, amit a Nagymenők stílusában képzelt el megírni. Barry Seal története korántsem fikció. Utóbbinak egyszerű, hétköznapi hősei éppúgy átértékelni kényszerülnek életüket és szembe kerülnek környezetük – a karantén időszak alatt különösen világossá váló – igazságtalanságaival, mint történt az – más körítéssel – Jason Bourne vagy Barry Seal esetében. A holnap határa című Tom Cruise sci-fi rendezője és Gary Spinelli forgatókönyvíró a konvencióknak és kliséknek kicsit azért engedett – ez egyértelműen megállapítható a film kétórás időtartama alatt. A páratlan felvételek miatt a CIA is rendkívül elégedett vele, újabb és újabb megbízásokat kap. S mivel eléggé élvezi a bulit, na meg az elején választása sincsen, s a CIA meglehetősen cinikus dolgokat csinál, mert politikailag muszáj valamit villantania, Barry Seal-ből egyfajta kettős ügynök válik, aki az amerikai kormány marhaságait látszólag kiszolgálva annyit pénzt gyűjt össze a házában, hogy szó szerint a kertben is azt kell gereblyézni. Az egzotikus helyszíneken (az Andokban a stáb két tagja vesztette életét repülés közben), korhű díszletekkel és jelmezekkel forgatott film nemcsak a nyolcvanas évek hidegháborús hangulatát hozza vissza (a rendező sokat beszélt erről a korszakról édesapjával), hanem Latin-Amerika fülledt atmoszféráját is a vászonra varázsolja. A marketinges Linda és a munkanélküli Paxton épp szakítanak, amikor kihirdetik a korlátozásokat, így nem tudnak szétköltözni.

Barry Seal A Beszállító Kritika 2

Ezek a trailerhuszárok hodorozás nélkül spoilerezik le a filmeket, úgy, hogy még felháborodni sincs időnk. Ez a fazon egyszerű pilótaként dolgozott utasszállító gépeken, közben kis mellékesként szivart és egyéb illegális cuccokat csempészett az Egyesült Államokba. Az viszont nagyon vicces, hogy Caleb Landry Jones pont azt az irritáló pöcs kistesót hozza, akit a Tűnj el! A repülőutakat, az illegális akciózásokat és Seal teljesen elborult figuráját, aki inkább a szórakozásból űzte hobbiját, mintsem a pénzért, kifejezetten ügyes eszközökkel és pörgős párbeszédekkel valósították meg. Mivel Cruise mellett a film egyetlen pikantériája, hogy Amerika döntéseiből láthatunk párat, így nem is mennék bele jobban. A Universal Pictures adta ki ma az American Made első kedvcsinálóját.

Bár ez legalább tisztázza a mostanában felmerült fenékproblémákat Cruise körül. Húsz és harminc évvel korábban valahogy tényleg így lehetett elképzelni az ügynököket, akik csak úgy betoppannak a semmiből, árad róluk a lazaság – Domhnall Gleeson brutálisan lazán és suttyó módon adja elő szerepét -, nem hagynak más választási lehetőséget, rögtön meggyőznek minket, hogy a haza érdekében cselekszünk, ami persze egy hatalmas hazugság, mert mindig mi húzzuk a rövidebbet. Akárhogy is nézem, számomra ez a film egy óriási meglepetés volt, természetesen pozitív értelemben. Egyrészt egy ilyen nehéz időszakban képes motiválni nézőit. Majdnem két órányi felhőtlen szórakozás retró hangulattal megspékelve, szóval ha valaki szeretne még egy adagot kapni a mostanság méltán népszerű kokainbárós történetekből, az bátran vágjon bele, mert csalódni nem fog, de azt se felejtse el, hogy nem egy örök klasszikushoz lesz szerencséje. Játéka és jelenléte bizony már-már olyan fokú, hogy színésztársai eltörpülnek mellette (ebbe bizony beletartozik az általam nagyon kedvelt Domhall Gleeson is). A film szerint mindezt meglehetősen vígan, töprengeni sokat nem megállva.