Hidegvizi Kudarcok Okai - Horgász-Zóna Horgászmagazin

Egy akadó mögötti vályúból visszafolyó víz. Ezek általában a legmélyebb pontok a vizekben. Ötletek jutnak eszünkbe, kipróbálunk dolgokat, módszereket és előbb utóbb rátalálunk a megoldásra.

Minden "hasznos" dolog bekerült a hátizsákba, irány a Sajó! A fonottat nem ajánlom, hiszen elkerülhetetlenek a leakadások és egy jobb minőségű fonottat beszakítani nem egyszerű mulatság. Hogy ott voltak e, vagy sem, erre nem sikerült fényt deríteni, pedig rendesen átfésültük a torkolat minden négyzetcentiméterét. Egyre kevesebb a tápanyag, egyre inkább romlanak az életkörülmények. Tehát drasztikusan kevesebbet KELL etetni. Mindenesetre ahol az egyéb halak, vagy a nagyon apró harcsák csipegetnek, ott legtöbbször nagyobb halra nem kell számítanunk, nyugodtan odébbállhatunk. Megmagyarázzuk és ráfogjuk a környezetünkre, a halak kapókedvére, az időre, a légnyomásra, arra, hogy nincs hal a vízben, a körülmények ellenünk való szándékos összeesküvésére, vagy bármi alibire vagy elgondolkodunk. Ugyanolyan hideg a víz, de a természet másként közelíti meg a dolgokat…. Amennyiben ezek nem beszerezhetők, megteszi a karikakeszeg, a dévér, és legvégső esetben a kárász is. Ilyenkor csapatokba verődve megkeresik a vizek legmelegebb pontjait és ott vészelik át a telet. Ismernünk kell a vizet ahhoz, hogy ezekre rátaláljunk. Egy klasszikus fenekező felszerelést nem lehet már az ilyen vizekre lefinomítani.

Jó hinni, hogy a felkészülés, harcba szállhat az ősi törvényekkel! Egy áprilisban megfogott harcsának talán a mi horgunk az utolsó akadály, amellyel szembe kell néznie az évek során ahhoz, hogy utódai legyenek. Élvezem a tavasz első karnyújtásait, szinte már nyári hangulatom támad…! A lelassult életvitel miatt kevesebbet esznek, és a mi fontosabb: lassabban emésztik meg azt. Nem próbáltunk változtatni a nem működő dolgokon?

Jól esik ez a kis ajándék a természettől! Amire figyelnünk kell: - A helyválasztás szerepe ilyenkor a legfontosabb. Horgásztársam sem volt rest pakolás terén, cuccai jó pár kilót nyomnak. Hidegvizi kudarcok okai. A kisebb márnák is vehemens kapással jelentkeznek, de a nagy horgok miatt ritkán sikerül őket megfogni.

Egy magas part tetején próbálok szerencsét. Nem kizárólag a csatornabefolyókra kell ilyenkor gondolnunk, hiszen abból nagyon kevés van, hasonlóan eredményes lehet egy-egy irtás, egy gyalogút, bármi olyan árok, amely összeköti az árteret a folyómederrel. Gödrök, árkok, törések alja, stb. Pálcámon húzást érzek, aminek reflexből be is vágok! A szezon első méltó zsákmánya. A sikeres horgászat alapja, hogy a hal ott legyen, ahol horgászunk. Hatványozottan igaz, kis csali, kis hal. Nem csak a horgot, hanem az összhangban lévő egész szereléket. Pakolom is "rétegesen" a wobblereket, minden létező eshetőségre felkészülve! Még ha nem is döntöttünk meg semmilyen rekordot, pontosabban lett, mert a március 24. Mindazonáltal jó, ha ismerjük a vermelő helyeket, mert az időszak legelső felében a vermelő helyek közelében lévő akadókban találhatjuk meg őket. Úgy tűnik a szabály, az szabály! Egy kis befolyónak tűnik, pedig a fák mögött egy komoly méretű holtág bújik meg. Aki ismeri ennek az információnak a jelentőségét, az feled minden mást, előkeresi megbízható és erős horgászbotjait, majd csónakba száll és elindul, hogy az év első méltó zsákmányát horogra kerítse.

Egy befolyó mellett állítom le az autót. Nyugtázom elégedetten, ez nem akadó, hanem hal! Mert a büfé, a WC olyan messze van onnan? Az első megoldás a lelkünket megnyugtatja, de nem visz előbbre. Nagyon fontos az etetés mennyisége – ezt rontják el legtöbben. De ahhoz, hogy a betli helyett a fogásokat tudjuk prezentálni, fontos megismernünk rengeteg olyan apróságot, amely a horgászatainkat sikeressé teheti. Amiről nagyon sokan megfeledkeznek ilyenkor az a szerelék finomítása. Várakozásunk, próbálkozásunk díjazatlan marad, pedig mind a ketten karikába hajló botokat, visító orsókat láttunk, hallunk lelki szemeinkkel… Nincs érdeklődő, sem wobblerre, sem plasztik csalira. Horgászoknak se híre, se hamva, ez lehet előny is, meg hátrány is!

Bíztatjuk egymást, még előttünk az egész szezon, sok haditerv van még a tarsolyunkban! Az élő anyag szerepe is felértékelődik. Dani barátom készít néhány fotót rólam, és a nap sztárjáról, aztán vissza az éltető folyóba…! Ha rám hallgatnak, akkor vörösszárnyú keszeget, bodorkát vagy sügért tesznek a horogra. Mégis csak mozognak, táplálkoznak, még ha nem is adják hírül! Máris előttem forgolódik, nagyon nem tetszik neki fejlámpám fénye. Itt is "hintünk" minden jót a vízbe, de semmi eredmény. Az első emelés után érzem, igaz harcsa, de messze van a zsinórszaggató, horogkihajlító mérettől. Nem volt a körülményekhez igazítva a felszerelésünk? A Nyakunkba vesszük málháink, és új hely után nézünk. Az első melegedéssel megmozdulnak a halak is, a télen néma víztükör megelevenedik, az apróságok boldogan fickándoznak a felszínen, és a horgász tudja, hogy a melegedő víz indulót parancsolt az ébredező nagyoknak is. Idén pár hét múlva lesz itt a harcsaszezon. Megmozdul a keszeg a holtágakon, talán már pontyos híreket is kapunk a tavakról, és egyszer csak megjön a hír, harcsát fogtak a folyón.

Keresnünk kell a mélyebb pontokat, és a telelő helyeket. Nagyon fontos tudnunk, hogy a halak hidegvérű állatok. Hol fogtak a napokban, hol vannak mozgások, túrások? Nem elsősorban a várható halak mérete miatt, hiszen általában nem a nagyját csípjük fülön ilyenkor, hanem az alkalmazott nagyméretű ólmok, csalik miatt. Ezekre ebben a hideg időben is érdemes horgászni, ugyanis ezek a halak a természetes vizeikben ezen a hőmérsékleten is intenzíven táplálkoznak, mozognak. Igyekezzünk úgy elhelyezkedni, hogy a ráfolyási részt is meg tudjuk horgászni, és az akadó mellé is tudjunk dobni. Érdemes folyamatosan figyelni a vizet, a mozgásokat és a látottak alapján akár változtatni. Én bizodalmat szavazok a továbbiakra nézve, az eddig eredményt produkáló ssr-7-esnek. Nem szeretnék demagóg lenni, nem azt akarom üzenni, hogy minden megfogott halat vissza kell engednünk, soraim nem is azoknak szólnak, akik 2-3 harcsát fognak évente. Hidegfrontba tessék otthon maradni, mert a halak úgysem esznek! A közösségi média jóvoltából azonnal közzétehetjük horgászati tapasztalatainkat, fogásainkat és az esetleges nullázásokat is.

Most csak csatát nyertek a harcsák, nem pedig háborút! A horgászat megkezdésekor – ha nem ismerjük a vizet – ilyenkor különösen érdemes a helyiektől, a halőrtől/tógazdától érdeklődni, hova üljünk le? Persze amikor gátkoronáig terül szét a folyó, akkor nincs keresnivalónk a vízen, de ha többé-kevésbé medrében marad, akkor ne késlekedjünk, amint kizöldülnek a fűzfák induljunk útnak. Az ősz során feltankolt tápanyagból kell gazdálkodniuk, azzal kell tavaszig átvészelni mindent. Írás, fotók:Kiss Gábor. Pálcám a jól bevált 270cm-es Shimano Beast Master 20-50g-os darabja. A felmelegedő vizekben az újraéledő természet egyre több tápanyagot biztosít, élénkül minden és a tavaszi ívásra készülve önfeledten zabálni kezdenek a halak, gyűjtve az energiát. Rögvest úrrá lesz rajtunk a telhetetlenség, és máris szinte biztosak vagyunk benne, itt kell lennie valamelyik "nagyszülőnek" is! Egy javaslat még a csalival kapcsolatban, ne aprózzuk el. Csali cserék, méret, és színkombinációk hada sem tud, csábulatot ébreszteni áhított ragadozóinkba. Dani bekeményít, és 11cm-es, sárga Menns gumihallal faggatja a továbbiakban a folyó medrét.

A csalik szerepe ilyenkor különösen fontos. Végezetül engedtessék meg egy személyes gondolat. Persze ehhez megfelelő méretű horogra is szükségünk van, de a harcsa szájában el fog férni, ne szégyenlősködjünk. Hasonlatos a dolog a filozófiából jól ismert félig teli, vagy félig üres pohár esetéhez. Mi horgászok sem járunk ki annyit – kevesebb a bejuttatott kaja is. Megszűnik az összhang: törik, szakad, halat vesztünk vele. Nem pénzzel, nem munkával, csak egy kis önmérséklettel, egy kis lemondással. Ráadásul a klasszikus korai harcsázás időszakában mind a csuka, mind a süllő tilalommal védett, jobb a békesség ne kelljen magyarázkodnunk a szabályokat egyre szigorúbban és betű szerint értelmező halőröknek, hogy azt a kéttenyérnyi kárászt nem a csukának, süllőnek szántuk. Rövid terepszemle, és szerelés után már dobunk is.