kruger.tours

Vers A Hétre – Ady Endre: Nézz, Drágám, Kincseimre - Cultura - A Kulturális Magazin

A Gyűszűnyi Erdő Lakói
July 2, 2024
Ady életében két nő játszott igazán fontos szerepet: Brüll Adél és Boncza Berta. Ezen három alapkérdésen túl több kapcsolat is van a versek között. A vers a "drága, kicsi társhoz" (ezt a megszólítást három alkalommal is használja), vagyis Csinszkához írt egyfajta töprengés, hogy mi lesz kedvesével, ha majd meghal (Talán a címből is ez a szó hiányzik). Boncza Berta 1894. június 7. született Csucsán és 1934. október 24-én hunyt el Budapesten. Ráadásul Ady és Csinszka személyében két "idegember" kötött házasságot: Ady eleve nehéz természetű volt, Csinszka pedig túlérzékeny, túlfinomult, kissé egzaltált, zavart, ingerlékeny fiatal nő. Ő is érezte, hogy jobbat érdemelne Csinszka, aki egy jobb Adyt szeretett volna magának, tüzesebbet, ifjabbat. A több mint két évig tartó levelezés után csak 1914 tavaszán találkoztak először. Számára ő jelenti az életben maradáshoz az erőt, és aggódik mi lesz akkor, ha ő már nem lesz. Kérlek válassz a lenyíló mezőből: Költőink közül Ady Endre volt a legvitatottabb és legtöbbet kritizált. A romantikus és álmodozó Boncza Berta 1911-ben írt először rajongó levelet a Léda-szerelemből épphogy kigyógyuló Adynak, aki kezdetben hűvös és óvatos távolságtartással viszonozta az érdeklődést.
A negyedik strófában elhangzó kérdés feltevésekor Ady a halálra gondol, de azt, hogy ez mikor következik be, nem tudja megmondani, ezzel a sors kiszámíthatatlanságára utalva. Az első vers az Őrizem a szemed, mely az öregedő, egyre többet betegeskedő Ady szerelmi vallomása. Pedig ezek a nők nem mártírok, ők is csak emberek, és ember módjára viselkedtek, Csinszka is csak boldog akart lenni. Ezen a héten Ady Endre szerelmes versével a 125 éve született Boncza Bertára emlékezünk. Az emberek megszólták, akárcsak annak idején Szendrey Júliát, Petőfi feleségét. S őszülő tincseimre.

A Csinszka-versek többnyire az életet jelentő szerelmet írják körül, miközben az életpályát is összegzik: "Nézz, Drágám, kincseimre, / Lázáros, szomorú nincseimre / Nézz egy hű, igaz élet sorsára / S őszülő tincseimre. De a háborút éltető propaganda közepette nem hallgatott rá senki, sőt, a sajtó egy része útszéli hangon támadta és trágár jelzőkkel illette. Mindegyikből kiderül, hogy Ady nem tudna élni Csinszka nélkül. A Nézz, Drágám, kincseimre 1917 elején íródott, amikor Ady és felesége felköltöztek Budapestre Csucsáról (a Veress Pálné utcában laktak). Mást várt volna szegény, de ezt kapta. Az a türelmetlen hang, ami a Léda-versekben érzékelhető, az a dac, az az igazi szenvedély, az a fülledt erotikájú, önkínzó, vad szerelmi vágy soha többé nem tér vissza Ady költészetébe. Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam. A világ meglopta, kifosztotta őt, és Csinszka a menedéket jelenti számára. Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre. Ady, bár még megjelent nyilvánosan néhány pódiumon, többnyire a magányt kereste, ezért Csinszka elhessegette férje közeléből a látogatókat, kirekesztette a külvilágot.

Szeretett volna boldog lenni, ezért túlköltekezett, pompában akart élni. Ady, a negyven éves korára kiégett emberi roncs még beletörölte a lábát Lédába (Elbocsátó szép üzenet), és máris maga mellé vette a fiatal pénzes Csinszkát, hogy pár év alatt kiszívja a belőle az életet. A záró keretversszakból, mely variációs ismétlése az első strófának, kiderül, hogy a költő számára már csak a szerelem maradt meg értéknek, és a szerelem varázsában tincsei akár visszasötétedhetnek, vagyis fiatalabbnak érezheti magát. Ő emelt fővel, a humanizmus, az emberi értékek nevében emelt szót az esztelen vérontás ellen, amely a magyarságtól akkora véráldozatot, annyi ember halálát követelte. Így hát az egykor büszke, kemény, dacos, erős, teljes életet élő költő otthonülő, beteg, magányos, keserű, szeszélyes ember lett, aki nem bírta a kötöttségeket.

Sok hajhra, jajra, bajra. Ráadásul állandó zaklatásnak volt kitéve, többször meg kellett jelennie sorozáson is. A költő kincsei az egyénisége, a költészete, a mindenkinek. S nézz lázban, vérben, sebben. Már csak ez a nyári, őszi napfény és szelíd bocsánatkérés telik Adytól. Ma már tán panaszló szám se szólna.

Ennek a feladatnak tökéletesen megfelelt. Életének utolsó éveit ez utóbbi hölgy társaságában töltötte. Fáradt, bánatos öröm sugárzik belőlük. Csinszka egy beteges, alkoholmámortól függő Adyt kapott férjnek, Ady pedig minden fennálló probléma ellenére megtalálta múzsáját Csinszkában, s tőle szokatlanul gyengéd, melegséget sugárzó szerelmes verseket írt feleségének. A műre jellemző a rímgazdagság, hiszen a sorvégi rímek mellett sok soron belüli rím is felhangzik, továbbá a vers bővelkedik alliterációkban ("Tarts meg tegnapnak tanuságnak"). A "lázáros" egy bibliai utalás a nincstelen Lázárra. A vers a Nyugat 1917. február 1-jei, 3. számában jelent meg, kötetben 1918-ban A halottak élén című kötet szerelmes ciklusában kapott helyet. Ebben több szerelmes témájú vers is található, melyek közül talán a három legjellemzőbb az Őrizem a szemed, a De ha mégis?

Ez a befejezés egy pozitív jövőkép, mely azt fejezi ki, hogy a szerelem erőt adhat neki tovább élni. A költemények mindegyikében megjelenik a múlt, a jelen és a jövő valamilyen formában. Ady mester pikkpakk röpke három év alatt magához hasonlatos elborult tekintetű zombit faragott a lányból, még megírta ezt a szép önvallomást, aztán elterült. Ady a versben olyan értékeket mond magáénak, amit csak mások verseiből ismert: magyarsághoz való hűség, emberség és jóság. A harmadik költemény a "Nézz, Drágám, kincseimre" címet viseli. De maradjunk a szerelmi költészetnél. A Nézz, Drágám, kincseimre a háború vége felé íródott, amikor Ady már halálos beteg férjként élte életét Csinszka oldalán. Mint az imént láthattuk, a versek tartalmukat tekintve szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mivel Adyról van szó és tudjuk, hogy nem ép elméjű, nem felháborító, hogy állítólag abba hal bele, amint egész életében küzdött a magyarságért. A halállal ("szögek vernek") és a szerelemmel foglalkozó gondolatok mellett ebben a műben is megjelenik a háborús pusztítás ("a gyilkos, vad dúlás") képe. Ő másra számított, mint amit a házasságtól kapott: ő szeretett volna Adyval megjelenni, társasági életet élni, de egy hideg, fázós, a világtól elbújó Ady lett a társa, aki unta az embereket és utálta a háborús idők Magyarországát (háborúellenes verseit a lapok nem merték vállalni, még a Nyugat is vonakodott közölni őket). Még ez év nyarán megkérte nagymamájától unokája kezét, az apa azonban nem volt hajlandó beleegyezni a frigybe, csak a következő év tavaszán engedélyezte a házasságot. Négyszer fordul elő a "tarts meg" könyörgés, mely nemcsak a megmaradás, a túlélés vágyát fejezi ki, hanem az "igérő Mult", az emlékek megőrzésének vágyat is. Állítólag érzett valamit Csinszka iránt, de még a legnagyobb alázattal se tudok belelátni szerelmet: "S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve.

Adyt lelkileg a háború törte össze, mert meg volt róla győződve, hogy akár győzünk, akár veszítünk, ez a háború a magyarság számára történelmi katasztrófához vezet. A költő számára a szerelem biztonságot ad, a szerelembe menekül a halállal való szembenézés helyett. Mindhárom vers középpontjában Ady és Csinszka áll. A költő kiégett, elégett, 40 éves korára egy emberi roncs lett. Kicsi Csinszkámnak küldöm). "Nézz, Drágám, rám szeretve, / Téged találtalak menekedve / S ha van még kedv ez aljas világban: / Te vagy a szívem kedve. " Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve.

Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra. Az olvasó úgy érzi, hogy ebből a címből még hiányzik valami, amire a választ csak a versben kapjuk meg. De ott, akkor semmilyen elképzelése sem lehetett a jövőmnek senkivel sem. Ady most nem a fölényeskedő nagypofájú szerepéből rikácsol, hanem szánni való, elgyötört, fáradt és elesett áldozat. Lázáros, szomorú nincseimre. Két végén égette a gyertyát, nagykanállal ette az életet, így Csinszkának már egy fáradt, beteg Ady jutott.