A Mohácsi Ördögök Magyar Népmonda

S ekkor közöttük termett az aranyos ruhájú ifjú. Készüljetek a nagy leszámolásra. Úgy gondoljuk, hogy a tél úgy megijedt tőlünk, hogy idén már nem is bújik elő! Én Mohácsnál nemcsak az ütközet veszett el, hanem az ország is. A törökök Mohácson is elfoglalták a gazdátlan házakat, s berendezkedtek a városban. Amikor a télnek vége, s a természet halála után várják a mindent éltető tavaszt, a mohácsiak még ma is magukra öltik az álarcukat. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek.

Elkeseredve ültek a nádból vert kunyhóik előtt. A világ valamennyi kincséért sem vállalkoztak arra, hogy az ördögöktől megszállt városba valaha is visszatérjenek. A jelmezbe öltözött emberek kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat, az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon. Ő vezet benneteket a döntő ütközetre. A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak a szigeten gyűltek össze egykor. A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba.

Fegyverül pedig keményebb fából buzogányokat készítettek. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Vártak évek hosszú során keresztül. Csatlakozz te is közösségünkhöz, Csatlakozz te is közösségünkhöz, s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Amikor a magyarok partot értek, elült a vihar és a mennydörgés. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. A szigeten túl sok volt a vastag törzsű fa. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták. Készítsétek a fegyvereiteket! Sorsotok jobbra fordul. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.

Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Kezükbe veszik a kereplőiket, megfújják a kürtöket – emlékeznek erre a régi győzelemre. Egymást kaszabolva futottak, s még hátra sem mertek nézni. A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában. De most kezdődött az előbbinél is félelmetesebb zsivaj, lárma. Johann Schreier: A mohácsi csata|. Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt: Kis türelmet... Bejelentkezés. Ezután félelmetes zajkeltésre kereplőket csináltak, s a fűzfa kérgéből kürtöket.

Legelőbb tehát csónakot készítettek, hogy legyen mivel átkelniük a Dunán. Egyszer csak, amikor a tűz mellett némán bámultak a fekete éjszakába, a sötétből egy igen öreg sokac ember lépett eléjük, s így szólt: − Ne keseregjetek! Nagy dörgés, villámlás támad majd, s megjelenik egy aranyos ruhába öltözött ifjú lovas. Egy éjszaka azonban rettenetes vihar tört ki.

Mi is elkészítettük a februári meseműhelyben rémisztő busó álarcunkat, piros- fekete- fehér színekből összeállított porpasztellel, sajátos technikát alkalmazva. Állatfejeket és ördögpofákat ábrázoltak. Ezt találod a közösségünkben: Üdvözlettel, TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője. A várva várt jelek sokáig nem mutatkoztak. Mindnyájatok élete meg fog változni. Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt….

Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy éjszaka azonban rettenetes vihar tört ki. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Mindenki magára öltötte állatbőrből készült ruházatát, fejére húzta sisakját, kezébe vette buzogányát és rohant a partra, be a csónakba, át a túlsó partra. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Azután az öreg jövendőmondó, ahogy jött, úgy eltűnt. Így szólott hozzájuk: "Ne keseredjetek el! Úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. S hogy még ijesztőbbé tegyék, vörössel festették meg a fehér fűzfát.