Maléter Pálné Gyenes Judith

Biciklizni még nem tudtam, mert nem hajlott a térdem. 1989-ben rehabilitálták, és a forradalom többi áldozatával együtt ünnepélyes gyászszertartás keretében temették el. Amikor elköszöntünk, kezet csókolt. A szomszéd ház pincéjében egy furnérraktár volt, és a két pincét egy vészátjáró kötötte össze. Civil felkelők és kiskatonák lapátolták Maléter Pállal együtt a törmeléket az összelőtt épületrésznél. Maléter pálné gyenes judith butler. Én ezt a mondatot úgy értettem, hogy ha a becsületét feladná, akkor beszélhetne másképp, de nem.

Stencilmasinán sokszorosított felhívásokat küldtem ki az országba mindenfelé, hogy jelentkezzenek a kísérletre, és nagyon sokan jelentkeztek. Soha többet nem láttam közülük egyet se. Kinézett, és látta, hogy emberek jönnek-mennek ott teodolittal. Alíz például megszerezte a Fehér Könyveket. Továbbra is jártam ki Soroksárra a tangazdaságba, de nem szerettem ott lenni, végül fölmondtam. Nekem az elmesélésekből úgy maradt meg, hogy még zajlott a mise, amikor nagy zajjal kinyílt a templomajtó, és kemény léptekkel német katonatisztek mentek be a templomba. Kőkemények persze, de megvannak. Ezután az évfordulókon kigyomláltuk a hantokat, és bársonyvirágot ültettünk rájuk, mert az szárazságtűrő. Utólag derült ki, hogy akkor már elment a Kiliánba. A megpróbáltatások akkor kezdődtek, amikor a forradalmat leverték. Ott papírforma szerint levizsgáztam motorvezetésből, és kaptam szolgálati motort. Maléter pálné gyenes judith. Így figyelte meg az állambiztonság a Beatrice zenekart tegnap.

A Magtermeltető Vállalatnak előírták, hogy téeszekbe, magángazdákhoz járjon, és beszélje rá őket, hogy olyat is vessenek, amit nem akarnak. Ide, a munkahelyemre indultam 17-én reggel, amikor hét óra tájban csöngettek. Ez kellett akkor ahhoz, hogy ne történjen velünk baj. Papám pedig ujjongott, és eléggé el nem ítélhető módon bepattant az autójába, otthagyott csapot-papot, feleséget, anyóst, gyerekeket, följött Pestre. Meg hogy Judit néni, papám testvére is elvált, volt gyereke, mégis elvált. Nagy Imrének azt nem tudom megbocsátani, hogy kiküldte Tökölre tárgyalni úgy, hogy tudta: valószínűleg a vesztébe küldi. Elmondták, hogy az oroszok közben parancsot kaptak, és tovább kellett menniük. Szigorú volt, jóval idősebb, mint a nagynéném, Judit néni. Egy önkényes lakásfoglaló család volt már ott négy gyerekkel, tehát hat ember a kétszobás lakásban. Az ágyam melletti kis szekrény fiókjában voltak Pali hozzám írt szerelmes levelei.

Amikor Pali 38-ban átjött, mert menekülnie kellett Eperjesről, felvették a Luther Otthonba, az evangélikus fiatalok kollégiumába, amelynek akkor Kuthy Dezső volt az igazgatója. A Margit híd pesti hídfőjénél jobbnak látta, ha hazajön. Egy darabig húzták szét a két csontvéget, aztán elérkezett az idő, hogy operálni kellett. Nagymamám a Magaslati út és a Visy László út sarkán kapott hozományba több mint egy holdnyi területet, annak is kisajátították egy részét. Származása miatt – két nővéréhez hasonlóan – nem tanulhatott tovább, 1951-től Nógrád megyében dolgozott mezőgazdászként. Fölszólt neki telefonon. Gyulán éltek, de voltak birtokaik Arad környékén is. Az egyházi esküvőt titokban, magánlakásban tartották. Lementem a Királyhágó tér–Böszörményi út sarkán lévő élelmiszerboltba. Addig jött-ment a városban, amíg össze nem találkozott néhány német tiszttel, akik Budapestre indultak, és felajánlották, hogy elvisznek bennünket. Őket elengedte, de az állománynak több mint a fele ott maradt. Dühbe gurultak, és erélyesen mondták, hogy azonnal pakoljak össze, menjek velük. Vészi Jánossal volt egy nagy vitám, mert ő azt mondta, hogy Nagy Imre ott marad a 301-esben. Társbérlet lett belőle, övék lett a lakás nagyobbik része, a konyha és a fürdőszoba közös volt.

Fölhajtott szőrmegallérral, kalapban érkezett haza, nyilván nem akarta, hogy megismerjék. Mentem a kerten át a följárathoz. Egy órányi dekkolás után visszamentünk a pincénkbe. Bogdán bácsi értett oroszul, és hallotta, hogy az oroszok arról beszélgetnek, meghalt négy tisztjük, ezért felgyújtják a pincét. Amit furcsálltam, hogy az egyik részen olyan húsz centi magas dobogón voltak az asztalok.

Növénytermesztő szakra jártam. Ben, Livius pedig lakott a Wesselényi utca 2. Nem gondoltam arra, hogy Nagy Imréékkel akarják őket... Az volt az érzésem, hogy minél később indul el a per, annál jobb. A Patyolatba vittük a szennyest, sokszor ő vitte el, és nem esett le az aranygyűrű az ujjáról. Aztán az ablakokban is megjelentek. A végén ez a fiatal orosz összeszedte magát, ott állt előttünk a géppisztollyal, és elkezdte számolni a tárban a golyókat. A férfi kollégák egy másik szobába mentek, ahol szintén alud már két-három idegen. Zömmel Pali ültette be petúniával, muskátlival. Bólintottak, amikor Palit kérdeztem. Amikor azt válaszoltam, hogy azért, mert nem tudok elhelyezkedni, azt mondta, hogy minden újság tömve van álláshirdetésekkel, például építkezésnél is el lehet helyezkedni segédmunkásnak. Ahhoz, hogy az agrármérnökök meg a kémikusok egy állami gazdaságnak vagy téesznek meg tudják csinálni a talajtérképét, a földkóstolónak földmintákat kell venni. Tényleg fantasztikus tudós emberek dolgoztak ott. Mi az egész nyarat ott töltöttük, a papám hamarabb eljött. A tánciskolában Pertics Brúnó tánctanár tanított, ahogy évekkel korábban a mamánkat is.