Flamborin Csepp Mire Jó Van

A fiúk odaadták virágcsokraikat, aztán gyorsan rohangáltak egyet fel és alá a házban és a kertben, csak hogy minden megvan-e, ami tavaly megvolt és hogy tutira jól csússzon utána a vacsora. Flamborin csepp mire jó jo rupp. Később képzeletbeli konferenciahívást is bonyolított, amibe ő, a Középső, és B., az unokahúguk volt bevonva. A Középső gondolatai teljesen másutt jártak az út alatt. A francia kék eü-s kártya szinte megugorhatatlan akadály elé állította őket, de aztán sikerült megoldaniuk a dolgot valahogy és továbbkísértek minket a gyerek sürgősségire.

1. Flamborin csepp mire jó jo rupp
2. Flamborin csepp mire jó jo johnson
3. Flamborin csepp mire jó jo soares
4. Flamborin csepp mire jó dalszöveg

Flamborin Csepp Mire Jó Jo Rupp

Épp akkor érkezett, mikor mi is. Először egy pokrócra telepedve dobble-ztak az apjukkal, aztán elővették a bicajokat. A beszélgetésnek végül fél tizenkettőkor együttesen vetettünk véget, mert mindenki álmos volt. Velük jött még a barátnőm anyukája is, aki fuvarozta őket. Flamborin csepp mire jó jo soares. Jó tudni, hogy testvérféltékenység ide vagy oda, azért nem adná oda az öccsét az első idegennek. Azok már tízzel vezetnek? Ahhoz képest, hogy akkor ment így először, nagyon-nagyon ügyes volt. Kik azok a spanyolok? A fehérsapkások - zárta rövidre az apja. Ha énekelek neki, énekel utánam.

Na, végre, pont a napokban gondoltam rá, hogy vajon hogy állhat az ügyem, elbírálták-e már a dossziémat. Legyél mindig ilyen erős, okos, céltudatos, szép, mint a nap, kíváncsi, érdeklődő, mosolygós, kitartó, huncut, és ajkbiggyesztő! Mikor nem látta, hogy az apja elengedte a rudat, pár alkalommal teljesen egyedül ment - csak még önbizalma nem volt igazán, ezért pár kör után leszállt, mondván: fáj a hasa, valami szúrja. A Kicsi ugyanis - bár este nyolc utántól reggel fél nyolcig aludt - egész nap nagyon nyűgös volt, és már délelőtt tízkor le kellett tennem újra aludni, annyira dörgölte a szemét. Kornél majd kibújt a bőréből, annyira örült mindennek és mindenkinek. Amint megkaptam, meg is hallgattam az üzenetet, amiben arra kértek, hogy haladéktalanul telefonáljak vissza, mert "több információra volna szükségük" a francia állampolgársági kérelmemmel kapcsolatban. Visszatérve az ügyeletre azért még várt ránk pár órányi szenvedés: Kornélnak ugyanis PCR-tesztet csináltak, mielőtt a váróteremből az elkülönítőbe mehettünk volna (protokoll), aztán még kétszer próbáltak vénát szúrni neki, hogy ötödik próbálkozásra végre le tudjanak venni tőle némi vért, és új vizeletgyűjtőt is kapott, mert az első elcsúszott. Egy élmény volt így… a 35 nm-es házba bezsúfolódva öten, plusz a kintről behozott asztal, hogy valamin ebédelni is tudjunk, mikor lépni se lehet - mindeközben a folyamatos lamentálás, hogy ki mit nem eszik meg, mit kér és mit nem kér, "ha nem eszel, törpe maradsz" litánia a Középsőnek a Nagytól… A vitákat csitítva és a különböző kívánságoknak eleget téve, illetve Kornélt az asztaltól visszafogva természetesen az lett a dolog vége, hogy mindenki megebédelt, csak én nem. Teljesen meglepődtem e nem várt dicsérettől (meg attól, hogy ezek szerint minden áthallatszik az utca túloldalára a szomszédba…). Már épp visszafelé jöttünk, mikor betoppant a férjem egyik testvére a feleségével, mert épp arra volt dolguk, és gondolták, beugranak egy kicsit babanézőbe. A nagyokat a mozi miatt ugyan pont elkerülték, és nem is maradtak tíz percnél tovább, mert ők is mentek ebédelni, de így is jó volt látni őket egy picit - ők meg csak kapkodták a fejüket, mekkora is már a fiatalúr. Flamborin csepp mire jó dalszöveg. A hajnalkával és estikével befuttatott szőlőlugas, a hokedlik a konyhaajtó előtti kis teraszon, a zöld zsaluk és a sárga falak, a kút a kertben és a fehérre meszelt egykori disznóól… Mintha mind aranyfénnyel volna bevonva és még mindig az a gyerekzsivajtól, emlékektől, ősök jelenlététől sugárzó hely lenne, amilyen gyerekkoromban is volt.

Flamborin Csepp Mire Jó Jo Johnson

Óriásiakat kacagott az apja kezében, engedte, hogy a dédi megpuszilgassa a kezét, aztán ahogy földet ért a lába, rögtön nekiállt totyogni fel és alá, az arca pedig egész este egy merő mosoly volt. A fiatal orvos és két idősebb nővér ezután vizeletgyűjtő zacskót applikált a Kicsire, megmérték a lázát (39, 4) majd megpróbáltak vénát szúrni neki, hogy vért vegyenek tőle. A Középső persze még nem túl magabiztosan, sok szót pedig magyarral helyettesített, valahogy így: "J'ai 5 ans, et j'ai mangé un spiderman… ööö… torta. A kislány három héttel idősebb, mint Kornél, de akárcsak a múltkori baba, ő is pillekönnyű volt a fiamhoz képest. Elmondtam az orvosnak, hogy mi történt éjszaka, illetve mikor kapott a Kicsi utoljára lázcsillapítót és hogy én mire gyanakszom (két dologra: vagy a füle nem lett rendesen kikezelve és az tért vissza, vagy a Balaton vizéből való iszogatás nem tett jót neki - hiába próbáltuk megakadályozni, a part menti pocsolyákból egypárszor sikerült kortyintania). Nem hiszem el, hogy egyéves lett… Hova repült el így az idő?! Másnap egy barátnőm és a kislánya jöttek látogatóba hozzánk a férjével, aki francia és aki először járt életében Magyarországon.

De most a tegnapinál sokkal jobban ment neki a dolog, tulajdonképpen önállóan biciklizett, csak futni kellett mellette. Nem, kettő-nullra vezetnek. Nem volt mit tenni, gyorsan összeszedtünk pár cuccot, majd a nagyokat a családra hagyva a férjemmel beautóztunk vele a legközelebbi vidéki város kórházi ügyeletére. A nővérek közölték, hogy ők nem szúrják meg "ezt a kis aranyossat", majd a doktor úr. És elérkezett a várva várt szülinap. A kórház patikájában kiváltottuk a gyógyszert, aztán vettünk kint egy sajtos-tejfölös lángost, amit ebéd gyanánt elfeleztünk a férjemmel, majd a ház felé vettük az irányt. Még nem volt kilenc, mikor a kórházhoz értünk. A kocsiban a Nagy végig "meetinget" tartott, értsd: ölébe vette a "játék laptopját", határozottan kijelentette hogy ő most dolgozik és épp a főnökével beszél, ezért mind maradjunk csendben, majd nekiállt franciául magyarázni a hátsó ülésen, hogy aztán idegesen csattanjon fel: "Nem maradtatok csöndben, egy szót sem értettem! Ötéves vagyok és ettem egy pókemberes… tortát. ) Egy darabig kölcsönösen örvendeztünk a másik látásán. Így érkezett el augusztus 13-a… Mivel egyszer már megünnepeltük a szülinapját a keresztelőn, most csak egy picike, jelzésértékű tortát vettem neki, rajta egy Egyes gyertyával.

Flamborin Csepp Mire Jó Jo Soares

Szeretem elnevezni a tüzeket, attól függően, hogy hányan üljük körbe őket - nem mindegy, hogy egyszemélyes elmélkedős, kétszemélyes tűzbebámulós, sokszemélyes örömtűz gyerekekkel - a sort tetszés és résztvevők száma szerint lehet folytatni). A Kicsi megint nyolcig aludt reggel, utána megnéztük az aznapi vízilabdameccset, aztán mivel végre kisütött a nap is, a fiúkat tíz körül kiküldtem a kertbe játszani. A régi ház és az udvar… Semmit sem változott az elmúlt egy évben. Szerencsére a fiúk is eléggé fáztak, úgyhogy másfél óra után felszedelődzködtünk és elindultunk vissza a házba. A víz ízét, az almáspite morzsáját, a régi pajta barnáját, az agyagos föld aranyló okkersárgáját. Szereti felvenni a szandálját és abban menni, mint a nagyok. Kornéllal a kertkapu előtt az utcán néztük a műsort, mikor egyszer csak kijött a szomszéd néni, aki talán épp a boltba indult, és akinek a Kicsi lelkesen kezdett integetni. A magyarok a spanyolok ellen - így a férjem. Délután, mikor a csapat másik fele is visszatért, mind levonultunk a strandra. Mondta, hogy felírtak a választói listára, de nem érti, miért XY és nem ZY a nevem, ezért keresett (úgy tűnik, hogy még 2021-ben is beemelhetetlen tény a franciák számára, ha egy házas nőt nem a férje nevén hívnak hivatalosan, hanem az esküvő után is a lánynevét használja… hogy ebből mennyi galiba volt már az elmúlt években!

Csizmát ugyan három boltban se leltem, viszont az eső megint elkezdett pötyögni, úgyhogy hazamentünk - és az udvaron apukámat találtuk, aki nagymamámhoz menet megállt nálunk beköszönni az unokáknak (és elvinni a cuccaink egy részét). Az udvar berkeiből hamarosan apukám, a ház mélyéből pedig nagynéném és meglepetésvendégként az öcsém került elő. Ezután persze hiába akarta a fülét megnézni a doki, mert rángatta a fejét és nem látta rendesen, úgyhogy adtak neki Flamborin-cseppeket, hogy lemenjen a láza, aztán kiküldték velem együtt a folyosóra, kilátásba helyezve, hogy 12, de akár 24 órás megfigyelésre is számíthatunk, ha nem sikerül kideríteni, mi a baja. És minden évben előadja, mert legalább egy esőnapot biztosan elkapunk - őneki pedig nem nyár a nyár, ha nincs gatyarohasztó meleg (hozzáteszem, akkor meg azon lamentál, hogy meg lehet sülni). Egy körül végül jött a nővérke: megjöttek a véreredmények és a vizelet is, minden rendben, valóban a mandula lehet a baj, úgyhogy recepttel és zárójelentéssel hazaengednek minket. Alig két napra volt szüksége, hogy legyőzze a félelmét és belejöjjön… Nagyon büszke voltam rá. Úgy megörültem a hírnek, hogy még az unott hangú önkormányzati asszisztenst is sikerült felráznom és a hívás végén már együtt örvendezett velem. Alig lehetett elrángatni onnan. Tizenegy körül a fiúk végül elmentek moziba (az esőnapra volt beígérve nekik, de mire jegyet vettek volna a mesére, minden hely betelt, így a vajszívű apjuk másnapra szervezte át nekik a programot), én pedig megetettem Kornélt, aztán elmentünk kettesben babakocsival, hogy felszedjük az aznapra rendelt ebédünket. Az időközben visszatérő férjem csomagokkal felpakolva jött, úgyhogy meg tudtuk etetni a babát tápszerrel, és én is ettem ebédet. Majd sarkon fordult és a Kicsi babakocsiját megragadva és maga előtt tolva, erőlködve indult a kijárat felé. A Középső több hétnyi ígérgetés és titkolni szándékozott félelem után tegnap volt hajlandó először rendesen felülni a bicajára egy esőszünetben, miután az apja a szokásos, több generációt kiszolgált seprűnyelet a bicaj hátuljára szerelte és azt fogva futott mögötte.

Flamborin Csepp Mire Jó Dalszöveg

Legkedvesebb elfoglaltsága a lépcsőkön való fel- és lejövés… nyolc lépcsőfok fölfelé, majd a lépcső közepén járva mégis inkább úgy dönt, hogy lefelé fordul - de öt megtett lépés után ismét nekilát felfelé lépdelni, és ezt félóráig is képes csinálni a kezünkbe kapaszkodva. Antibiotikum-kúra helyreteszi. A láztól remegő gyereknek azonban se a kézhajlatában, se a kézfején nem bírtak egy normálisan kivehető vénát se találni. Persze azt is meg kellett mutatnia, hogy ő már tud biciklizni - és mindenki bámulatára pár bemelegítő kör után, bármiféle segítség és seprűnyél nélkül teljesen egyedül repesztett a kavicsos úton a ház előtt. A néni észrevéve ezt, irányt változtatva közelített felénk, és a szokásos köszönés után mellettünk elhaladva a következőt mondta: "Annyira kedvesen foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel, olyan jó hallgatni is. A Shadow-család most elköszön, az alkotó (egy kicsit) megpihen. Egy darabig hímezett-hámozott, hogy ez nem az ő dolga, kérdezzem a prefektorátustól, de végül csak kibökte, hogy ha fel vagyok írva a választói listára, akkor az azt jelenti, hogy megkaptam az állampolgárságot. Mindenki nagyon örült neki, jól felpakoltuk az átszállítandó holmijainkkal, aztán továbbengedtük, hogy mire jövünk, a kis falusi ház már kitakarítva, pihe-puha ágyneművel és sok-sok sütivel várhasson minket. Mindenhova egyedül, önállóan megy, néha szó szerint rohan, és egyre kevesebbszer esik el e mutatvány közben.

Az idillnek egy borzalmas éjszaka vetett véget, amit Kornél végigüvöltött, és ami alatt hiába altattam el bárhányszor, húszpercenként újra és újra felébredt, majd - paracetamolos kúp ide vagy oda - reggel fél nyolckor 39, 3-as lázat produkált. A tücskök ciripelését, a berek folyton változó összevisszaságát, a házak sorát, a kutyák ugatását, a templom harangját és a falusiak mindenkinek kijáró köszönését. Nektek pedig azt köszönöm, hogy egész évben velünk tartottatok, átéltétek a kalandjainkat, jótanácsokkal segítettetek, néha kritizáltatok, néha dicsértetek, vagy velünk izgultatok és örültetek, esetleg mérgelődtetek, ha épp úgy fordult az életünk. Mivel láza sem volt már, abszolút jókedvű lett és nekiállt sétálni. Hat óra lett, mire mindenkitől elbúcsúztunk és visszamentünk a nyaralóhoz, és az előre összerakott csomagokat, illetve a fiúk által még délelőtt szedett mezei virágokat (saját ötletük volt, hogy virágot visznek ajándékba a dédinek meg a nagynénémnek, úgyhogy két üres, vízzel töltött bébiételes üvegbe pakoltuk őket a művészi érzékkel összeválogatott csokrokat, hogy estig el ne hervadjanak) magunkhoz véve végre elindulhattunk a nagymamámhoz. Egyszer csak minden előzmény nélkül odavettette a Nagynak: - Neked van szerelmed? Nem akarom bő lére ereszteni: háromszor próbált az orvos vénát szúrni, és egyszer se sikerült neki. Úgy érzem, túl sok volt az otthoni távmunka, hogy ennyire kiművelte magát ezekből. Végül a meccsről mesére váltottak, Kornél a besötétített szobában szuszogott, a férjem pedig a rossz idő miatt duzzogva, a Nagy ágyára levetve magát szó szerint elaludt mellettem az esőben, úgyhogy semmi dolgom nem lévén nekiláttam a naplóval foglalkozni egy kicsit. Ahogy nevetés közben hátravetettem a fejem, egyszer csak észrevettem, hogy mennyire gyönyörű a csillagokkal teliszórt nyári égbolt.

Eddig leginkább a tüzet bámultam, nem az eget, de annyira magával ragadóan szép volt, hogy onnantól le se tudtam venni róla a szemem. Úgy felidegesített, hogy nem is mondtam neki semmit a történtekről, hanem inkább eltoltam a felébredő Kicsit babakocsival gumicsizma-vásárlás ürügyén, csak ne kelljen tovább hallgatnom a szenvedéseit. Kíváncsi voltam, a fiúk fognak-e (és ha igen, hogyan) franciául beszélni a több hétnyi kihagyás után, de kár volt aggódnom, mert azonnal átálltak franciára. Kérdezte tőle, mire a Középső, aki az esetek nagy részében ugye ügyet sem vet a kistestvérére, sőt, lehetőleg minél messzebb szeret tőle lenni, nehogy Kornél hozzáérjen valamely becses rejtekéhez, most megállt és csípőre tett kézzel, mérgesen azt válaszolta a néninek: - Kornél még nem beszél. Szeretem, hogy olyan, mintha itt soha nem mozdulna az idő.

Miután tisztáztuk, hogy is hívnak valójában, rákérdeztem, hogy ezek szerint tud valamit a dossziém állapotáról? Szerencsére csak ketten voltak előttünk, az orvos, egy fiatal rezidens srác lajháros pólóban (óriásit nevettem! ) Kis tévelygés után végül a megfelelő helyre igazítottak minket, és a recepciónál elkezdték felvenni az adatainkat. A babanapló előző részeit ide kattintva>>> olvashatod el. Nem tudom meddig tartott ez a tortúra, de a végére a gyerek annyira kiakadt, hogy szabályosan remegett a kezemben is, de vér egy csepp se jött belőle. Öregszünk, tagadhatatlanul. Összességében elmondhatom, hogy ha ez a bénázás nem lett volna a vénaszúrással, csak pozitívan tudnék nyilatkozni az ellátásról: a kórház nagyon jól felszerelt és tiszta volt, a személyzet kedves, a hozzáállás és a munkatempó nagyon jó. Ha bárki bármilyen ajtón kimegy a szobából, azonnal bömbölésbe kezd, és csak akkor nyugszik meg, ha az illető visszatér. Hát erre nem számítottam… a férjemet gyorsan hazaküldtem, mert pelenkán és vizen kívül mást nem hoztunk magunkkal, pláne nem éjszakára való cuccot.

A nővérek kis idő múltán szólítottak, hogy fáradjak be a gyerekkel a vizsgálóba.