Vállalkozói Jövedelem Szerinti Adózás
Őfelsége Kapitánya 9 Rész- Vállalkozói szja szerinti adózás
- Vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke
- Egyéni vállalkozó szja szerinti adózás
Vállalkozói Szja Szerinti Adózás
A kapott összeg a fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó. A törvény általános szabálya szerint a vállalkozási tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a vállalkozói bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül költségnek. Ezen összegből kiindulva pedig, a vállalkozói adóalap a tárgyévi vállalkozói jövedelem, valamint a korábbi évekről áthozott és a tárgyévi jövedelemmel szemben érvényesített veszteség figyelembevételével megállapított összeg. Bevételnek számít az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként kapott összeg vagy más vagyoni érték (a felár, az engedmény, az árkiegészítés és a fogyasztási adó figyelembevételével). A tevékenységhez kapott támogatás is bevételnek számít. Nem minősül vállalkozói bevételnek: - a kapott hitel, kölcsön, - az adott hitel, kölcsön visszafizetése, - a visszatérített adó, adóelőleg, ha azt költségként nem érvényesítették, - a bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték, ha azt elvonták, - az a bevétel, melyet a vállalkozó nem egyéni vállalkozói minőségében szerez meg (megbízási díj, munkadíj). Érdemes a NAV honlapján megtalálható, Excel formában letölthető Vállalkozói kalkulátort használni, az információs füzeteket áttanulmányozni, és feltétlenül adózási szakemberhez, például adójogászhoz fordulni a vállalkozás adózási formájának helyes megválasztása érdekében. Jellemzően előforduló bevételek. Az adótábla mértékei és a tb-kötelezettség szabályai alapján a "főállású" egyéni vállalkozónak érdemes legalább a minimálbér összegének megfelelő kivétet teljesíteni, és persze elképzelhető, hogy már ez is veszteségbe "viszi" a vállalkozást.
Ezt a szabályt sem kell azonban alkalmazni, ha az ellenérték nélküli átruházás természetbeni juttatás formájában történik. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét úgy állapítja meg, hogy a vállalkozói bevételből levonja az elismert és igazolt költségeket. Sorozatunk utolsó részében lényegre törően összefoglaljuk az egyéni vállalkozók rendelkezésére álló harmadik adózási formát, a vállalkozói jövedelemadózást (VSZJA), más néven a tételes költségelszámolás alkalmazását. Ekkor a vállalkozó a személyes munkavégzés címén elszámolt, úgynevezett vállalkozói kivét után a progresszív adótábla szerint megállapított adót, a vállalkozói adóalap után lineáris adót (úgynevezett vállalkozói személyi jövedelemadót), és a vállalkozói osztalékalap után az osztalékból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint megállapított adót fizet. Hasonlóan csökkenthető a bevétel akkor is, ha a vállalkozó korábban munkanélkülinek minősülő személyt foglalkoztat alkalmazottként, és megfelel a törvényben előírt egyéb feltételeknek. A támogatások elszámolása. A vállalkozói jövedelem szerint adózást választó egyéni vállalkozónak alap-és részletező nyilvántartásokat kell vezetnie, melyeket érdemes vagy eleve adózási, könyvelési szakemberre bízni, vagy vele konzultálva kialakítani és vezetni. A túlzott vállalkozói kivét, a feleslegesen generált veszteség következtében több adófizetési kötelezettség keletkezik a tárgyév jövedelme után, illetve tb-járulék-fizetési kötelezettség a következő évben, mint az feltétlenül szükséges, márpedig a vállalkozó érdeke a közterhek (legálisan) minél alacsonyabb szinten tartása. A vállalkozói osztalékalap utáni adót viszont csak az éves szja bevallással kell megfizetni. Mivel a vállalkozó korlátozás nélkül számolhatja el költségként a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíjat, a tagdíj azon részével, amelyet adókedvezményként érvényesít, a bevételét meg kell növelnie.
Vállalkozói Személyi Jövedelemadó Mértéke
Vállalkozói jövedelem szerinti adózók adóelőlege. Ha olyan ingóságot, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el az egyéni vállalkozó, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor a kapott ellenértéket nem kell vállalkozói bevételnek tekintenie, az ebből származó jövedelem adózására egészében az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó általános adózási rendelkezéseket kell alkalmaznia. A vállalkozói kivét nem minősül bérjövedelemnek, így utána adójóváírást nem lehet igénybe venni. Így például ha egy asztalos, az általa elkészített konyhabútorból - amelynek anyagát költségként elszámolta - egyet a rokonának ajándékoz, akkor vagy természetbeni juttatás címén kell adóznia, vagy bevételnek kell tekintenie a konyhabútor szokásos piaci értékét. A 2022. évre vonatkozó – negyedik negyedévi – adóelőleget az szja-törvény hatálya alá tartozó magánszemélyeknek 2023. január 12-éig kell megfizetniük. Amennyiben az ellenérték áfát tartalmaz, az áfa nélküli összeget kell bevételnek tekinteni, ha az egyéni vállalkozó az általános áfaszabályokat alkalmazza, ellenkező esetben az általános forgalmi adóval növelt összeget kell bevételként figyelembe venni. Ez azzal függ össze, hogy ugyanezen összeg adókedvezményként levonható a vállalkozói személyi jövedelemadóból. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapításához a bevételekről az szja-törvény 10. számú, a költségekről a 11. számú, az általános forgalmi adó figyelembevételéről pedig a 4. számú melléklete rendelkezik. Az egyéni vállalkozó érvényesítheti a családi adó- és járulékkedvezményt, valamint az egyéb adóalapkedvezményeket év közben, vagy az adóévet követően az adóbevallásában, egy összegben is. Bevételnek számít az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg is.
Sokan az utolsó negyedévben számolnak el például olyan költségeket, amelyek az éves bevétel nagyságától függenek. Csökkenthető a bevétel a kutatás és kísérleti fejlesztés címén elszámolt saját előállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadás (az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege) 20 százalékával (a költségkénti elszámoláson túl! A vállalkozói kivét az összevont adóalap része, az adót az adótábla szerint kell megállapítani. A vállalkozói kivét után negyedévente fizetendő adóelőleget csökkenteni lehet. Adóévi bevételként kell figyelembe venni a kapott előleget, sőt tárgyévi bevétel az is, amelyet egy, a tárgyévet megelőző évben (években) már megtörtént teljesítésért utólag kap a vállalkozó. Bevétel a vállalkozó által a tevékenységével összefüggésben megszerzett ellenérték (készpénz, jóváírás, vagyoni érték). A veszteséget a keletkezésük sorrendjében lehet elszámolni, viszont a 2015. évtől az adóévben keletkezett veszteség összege a következő öt adóév jövedelmével szemben lesz elszámolható. Értelmében a vállalkozói jövedelem a növelő és csökkentő tételekkel módosított bevétel és az elszámolható költségek különbözete. Kétrészes összeállításunkban az egyéni vállalkozó adózási szabályainak bemutatásán keresztül, a fizetendő közterhek összefoglalásával, példaszerűen szemléltetjük a fizetendő adó optimális meghatározásának lehetséges módozatait, amely egyaránt hasznos lehet mind a foglalkoztatónak, mind a foglalkoztatottnak. Az adózás utáni vállalkozói jövedelemből - a növelő és a csökkentő tételek figyelembevételével - megkapjuk a vállalkozói osztalékalapot. Fontos, hogy a főfoglalkozású egyéni vállalkozó esetén ezek alapja havonta a vállalkozói kivét összege, de legalább a járulékfizetési alsó határ (idén 200.
Egyéni Vállalkozó Szja Szerinti Adózás
Az szja-törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók kétféle adózási mód közül választhattak az adóévre, melyből az egyik a vállalkozói jövedelem szerinti adózás, a másik – a feltételek megléte esetén – a jövedelem átalányban történő megállapítása. A részletszabályok ismertetését e blogbejegyzésünkben terjedelmi okokból mellőzzük, azokról az eziránt érdeklődők az Szja tv-ből és a NAV hivatkozott információs füzetéből tájékozódhatnak. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt a támogatás céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. A vállalkozói kivét az az összeg, amelyet az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámol. Az adókötelezettség levezetése. Az elszámolható veszteség nem haladhatja meg a tárgyévi adóköteles bevétel tárgyévi költségekkel csökkentett összegét.
Az előző év(ek)ről áthozott és elhatárolt veszteséget a jövedelem 50 százalékáig lehet csak figyelembe venni a vállalkozói adóalap meghatározásánál. § (1) bekezdése szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott vállalkozói adóalap. Az egyéni vállalkozó bevételeiből úgy kapjuk meg az adóköteles bevételt, hogy a bevételt növelni kell a bevételt növelő tételekkel, illetve csökkenteni a bevételcsökkentő kedvezményekkel. Vállalkozói jövedelem. Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelőlegét az év elejétől kivett összeg adótábla szerinti adójának és az e jövedelem után már befizetett adóelőlegnek a különbözeteként kell megfizetnie, az elszámolás negyedévét követő hónap 12-éig. A bevételnek része a vele kapcsolatban kapott költségtérítés is.
Ilyen esetek például a személygépkocsi bérleti díja, vagy a nem kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköz után elszámolható értékcsökkenési leírás az üzembe helyezés évében, amennyiben adózó a vállalkozói jövedelem szerinti adózást választotta az adóévre. Ha a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie. Ezek bevallására az éves szja bevallásban kerül sor, az adók egyidejű megfizetésének kötelezettségével. A költségeket forintban kell figyelembe venni. Bevételnek számít az adó, a társadalombiztosítási járulék stb.
Ha az eladó nem kötelezett számlaadásra (mert például magánszemélytől vásárol terméket a vállalkozó), akkor a kiadást más bizonylat (például szerződés) alapján lehet elszámolni. A gazdasági kamarákról szóló törvény előírása alapján kamarai tagdíj címén megfizetett összeg 50 százalékával, de legfeljebb tízezer forinttal növelni kell a bevételt. A kizárólag a vállalkozás érdekében beszerzett és használt tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírással számolhatók el.