kruger.tours

Ady Endre Egyik Nagyszerű Verse: A Hortobágy Poétája

Északi Vasúti Összekötő Híd
July 4, 2024

A címben két eltérő hangulatú szó áll egymás mellett: a "Hortobágy" szó konkrét, vaskos, földi jellegével szemben a "poéta" szó egzotikus, idegen hangzású, már-már finomkodó kifejezés. A képek és jelzők az egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítő kopár valóság, a műveletlen világ leverő élményét fejezi ki. Jöjjön Ady Endre: A Hortobágy poétája verse. Elkeseredett harcok folytak körülötte és érte haláláig, és még sokáig halála után is. A címben szereplő tájegység, a Hortobágy jelképpé nő a versben: a pusztát, a kopárságot, a sivárságot jelképezi, méghozzá szellemi értelemben. Fiatalon halt meg, negyvenkét éves korában, a polgári forradalmat még nagybetegen megérte, a proletárforradalmat már nem.

A Hortobágy Kritikus Poétája | Sulinet Hírmagazin

A költő buzdítja az embereket, hogy tegyünk valamit az országé. A szemlélődő lírai hős cselekvővé válik, de ez a cselekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás, a szépség, a dal elveszett a káromkodó, durva műveletlenségben: "Társakra s a csodára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett. Ez jellemző a 20. század elejének sajátos életérzésére, értékrendjére. A Hortobágy poétája. Temető a föld, a lelkek temetője, ahol a sok, kemény harcok miatt, vér ömlött valaha és ezért méreggé vált. A tájverseiben nem a táj szépségét írja le, hanem kifejezi azokkal kapcsolatos érzéseit, és a költészet temetőjének látja Magyarországot. A vers szerkezete ellentétekre épül, a kezdő ellentét a vers során fokozódva tér vissza. A Hortobágy poétája című vers a művész tragédiájáról szól. ", azért van itt, mert a szíve Magyarországhoz köti, mivel ő is magyar. Sokszor járta a világot és nagyon szeretett volna külföldön élni, de a szíve mindig visszahúzta Magyarországra. A vers tragikuma nem az, hogy a csordát őrző legény költészetét rosszul fogadják, hanem az, hogy a költészet meg sem születik. Költészetére a gondolati és érzelmi elemek teljessége a jellemző. Vers összehasonlítás.

Ady Endre Egyik Nagyszerű Verse: A Hortobágy Poétája

Tájverseiben elszakad a feudális, falusi Magyarországtól. A költemény verselése időmértékes, jambikus, de az első sor ettől eltér a maga daktilikus-trochaikus lejtésével. Megismerte a modern francia költészetet, mely újítóan hatott az ő költészetére is. A Hortobágy poétája bizonyos értelemben ars poetica, de ez a jellege rejtve marad, csak a címszereplőt megihlető, költészetre indító dolgok jelennek meg: alkony, délibáb, halál, bor, nő. Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. A vers szerkesztésmódja ellentétező: a költemény a művészportré és a durva környezet kontrasztjára épül.

Ady Endre: A Hortobágy Poétája – Elmondja Varga Livius

Az 1. és 2. versszakban még az 1. személy, a lírai alany a cselekvő, a 3-4. versszakban az ugar válik cselekvővé: "Vad indák gyűrűznek körül". A harmadik versszakban kimondja, hogy hány ezren haltak meg itt, ez a föld nem hoz boldogságot senkinek többé, ez a föld átkozott. Nagykárolyban, Zilahon és a debreceni jogakadémián tanult. Ez a "csorda" szó már a puszta hangalakjával is taszító hatást tesz az olvasóra. Az első szakaszban egy olyan álomvilágot ír le, ahol szeretne élni, a második szakasz a kiábrándító valóságos magyar földet mutatja. Feszítő ellentétek találhatók a költeményben: az elvadult táj szemben áll a szűzi földdel; a bódító virággal a dudva, a muhar kerül szembe. A sok harc, nem élet, az anyák százszor boldogok, hogy vetélnek és nem születnek gyerekek ilyen életre: "Itt a meddő a nagy gerjedés. A költő a virágot keresi, ami már csak a múlt és csak az illata maradt meg.

Ady Endre: A Hortobágy Poétája (Elemzés) – Oldal 2 A 4-Ből –

Már súlyos beteg volt, amikor kitört az őszirózsás forradalom, 1919. január 27-én halt meg Budapesten. Szülei büszkék voltak fiukra, azt várták el tőle, hogy visszaszerzi a család régi hírnevét, s már látták benne a leendő szolgabírót. Ezekben a körökben ismeri meg a polgári radikalizmus eszméit, de a divatos filozófusokat: Schopenhauert, Nietzschét, Marxot is. 1908-ban jelent meg Vér és arany című kötete, mely Baudelaire líráját idézi: verseit áthatja a dekadencia, tematikáját a halál, a pénz és az én-versek határozzák meg.

A tudomány, a kultúra, a képzőművészet és az irodalom ebben a korban nagyot fejlődött. Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott. Magyarországot a "temető" szóval illeti, otthon már írni sem tud, olyan jól, mint Franciaországban. Ebben megjelenik az Ady verseire jellemző epikus keret, hogy jön valahonnan és megy valahová, meghatározatlan térből és időből meghatározatlan térbe és időbe. A parasztok sorsa keserítő és tömegesen vándorolnak Amerikába. A Tisza-parton című verse is az Új versek kötetben jelent meg. A vers címszereplője mind fajtában (kun), mind külsőben (nagyszemű), mind lélekben (művészlélek) elüt a társaitól. Nyíltan ír férfi és nő viszonyának feloldhatatlan paradoxonairól, ezért szerelmi költészete szakítás minden hagyománnyal, az álszemérem nélküli szenvedélyes szerelem költője lett. Alkonyatok és délibábok.

Szent dalnok lett volna belőle. A cím témajelölő, maga a vers leíró jellegű. Az 1908-ban és 1909-ben megjelenő Holnap antológia közölte verseit, de az 1908-ban alapított Nyugat című folyóiratnak is a kezdetektől munkatársa volt. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak. Századhoz közeledve Magyarország látszólag a fejlett Európa szintjéhez közelít, a főváros csodálatos épületektől pompázik, míg vidéken hallatlan az elmaradottság. Egy-egy művében hírül adja vallásos gyötrődéseit is, hiszen van egy mélységes, protestáns hagyományokon alapuló istenélménye, de úgy, hogy antiklerikális minden vallással szemben, s ez olykor pogány elemekkel keveredik. Szereti a hazáját, de viszont kritizálja is, bemutatja az ország negatív oldalát is (szegénység, elmaradottság, a kultúra hiánya stb. A költősorsot teljesen ellehetetlenítik, illetve vállalhatatlanná teszik a körülmények. Az utolsó versszakban lévő halmozott alany ("A dudva, a muhar, a gaz"), és a halmozott igék ("lehuz, altat, befed") a vad mező végső győzelmét fejezi ki. Befelé élő, érzékeny lélek, akit méla vágyak kínoznak, akit elbűvölnek a természet álomszerű, tünékeny jelenségei (alkonyatok, délibábok), akinek gondolatait az élet mámorító, varázslatos értékei foglalkoztatják. A vers másik fontos jelképe a csorda, amely kétfajta jelentésben fordul elő a szövegben. Megtudjuk azt is, hogy a "csodaszép" dolgok megihletik őt, megtermékenyítik a lelkét ("virág" nő a lelkében). A művet egy költői kérdéssel fejezi be, "A Tisza-parton mit keresek?

Ady egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról. 1906-ban jelent meg Új Versek című kötete, melyet a modern magyar líra nyitányának tekinthetünk. A kötet bizonyítéka annak is, hogy a magyar költészet ekkor az európaival szinte szinkronban volt. 1905-ben Budapestre költözött és a Budapesti Napló munkatársa lett. Ebben az időben 1904 és 1907-11 között évente Párizsban tartózkodik, Léda, a művelt nagypolgári asszony bírta rá az utazásra. A vers eleji ellentét a vers során fokozódva tér vissza és egyre inkább kiteljesedik.