Ringgit A Víz Dalszöveg

Ködök lusta fellege száll, hűvösebb az éjszaka már, vigyázz rám. Az ablakokban rendezett az előadás. Bár mindannyian mások vagyunk. Hogy a szél honnan jön és hova fut.

Hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen. Ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom. Mert amikor egy ajtó bezárul, Valahol egy ablak kitárul. Miről is szól a színdarab. És ez nem marad így tovább. Amit tudott, nem közölte senkivel. Ki érti, hogy miért van ez agy. Mikor a pénz kevés - nagyon kevés. Hogy az én szívem idegen. Mondd, hová bújhatna el.

S akárhogy fordult, nem javult a konstelláció. Ne hagyd kihunyni a tüzet. S a csavargó a szemétdombon gyémántot talált. Ariel, hallgass meg gyermekem Az emberek világa nagyon gubancos. Valahol azt hallottam. Az úton, amíg a Földre eljutott. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Mint fényes égi jel. Majd a megszokott helyre bújok! Hittem, hogy győzhet a józan értelem.

Anya ül, és ott ülök. Ha az ember egy kicsit okos. Aztán ő elment, oly messze jár. És bánatom feloldja majd az északi fény. Ostoba, meg fogjuk ölni, Simbával együtt. Bánatos házak között. Ringgit a víz dalszöveg. Valahol egy más úton jár, mást kisér tudom rég. Mit szólnak majd terád az emberek. Ott a szörny agyarán gonosz csillám, mancsa zúz mikor jó préda jő. Álmomban már nem sír az Isten, csak könnyezve szurkol nekünk, ha sikerülne megváltozni, a kék hotelben kezet fogna velünk. Hisz sokfélék vagyunk, de értjük egymás szavát.

Elbújtam és már nem találsz rám. Kira: ez a szép világ csupamély talány na de még se vár talán a bús magányvan egy ős erő, ami bennünk él aki nem nagy hős vagy szép nagy ész még ő is tudja tetre kész a szív úgyi rá talál, édes béke vár ránk vár, ha velem él a páromaz éj meghitt lágy, sötétszemünk fényre gyúl, érzem más és új. És azt gondoltam, hogy az életünk nem más. Ringgit a viz dalszoeveg az. Út porából felemeltél. Vártál rám a tanítás után. Oly messziről, hol csillag sincsen, És el nem éri a gondolat. Mit akarsz még velem. Az a baj, hogy valamikor hittem én. Most is nézed az órád, mintha lekésnéd az életed.

Hisz jól emlékszem még, mikor vígasztalt. Egyszer majd belátod. Végül majd biztos lesz, hogy ő rá vártunk rég! Megyünk egymás után, a Gellérthegy oldalán. Kitalált egy új mesét. They will stare unbelieving at the last unicorn. Felfal téged vagy megkóstol. A polgár az ágyában álmatlanul. Azért quid pro quo csak szolgátok. A métely magvát hinti el. A telefon nem hallgat el. Én önmagamat keresem: egyetlen lesz, ki nem talál. És annak, ki elszántan hazudik, előnye van. Hogyha megcsíped a tomporát.

Zöld szemem kék, így volt ez és ezután már így marad.