Sos! Nyelvtan - Gyűjtsetek -Ász, -Ész Képzős Főneveket -Mány, -Mény -Da, -De -Vány, -Vény 3 Példát
Gél Lakk Minták NyárraB) Ha egy kételemű, kötőjellel írt földrajzi név egy utána tett földrajzi köznévvel bővül, az -i képzős származékokban a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi tagokat nagybetűvel kezdjük. Miből az tetszik ki, hogy itt a van, val ige rejlik, s a köznépnél gyakran hallani: meg van hagy-val, ki van fizet-vel. Hivsággal rakvának (rakottnak) érezné minden javát e földnek. Az idegen szavak toldalékolása. Az -r képző... 37 II. A görög ~ men-oV, ~ monh, szanszkrit mán-asz, man szintén ide tartoznak. Régi magyar Passió 16. l. Némely nemű ít-es igéknek mindkét párhuzamos társok meg van, pl.
Da De Képzős Főnevek 1
Azon szěr főnév, mely többféle jelentései között megfelel a magyar íz, latin vicis-nek, s mint ilyen számnévhatározót képez, mely esetben a hangrendhez alkalmazkodva három alakú; szěr, ször, szor, ámbár hajdan csak egyes eredeti alakjában, divatozott: három-szěr, hat-szěr, számtalan-szer, s mint öszvetett főnév alkatrésze ma is egy alakú: pajta-szěr, töltés-szěr, kert-szěr, rend-szěr, ház-szěr, gyógy-szěr, sok-szěrű, töb-szěrű, egy-szěrű. Örőle az én lelköm az én idvöz-őt-ő (idvezítő) istenömbe, azaz, az én idvöz-őt-ő fi-amba; 142. Átalán folytonos, gyakori, tevékeny működést, mozgalmat fejez ki; különösen: a) Mint hangutánzókat gyakorló: bernyákol, bokákol, bömböl, csörömpöl, csiripěl, czikákol, dörömböl, kuruttyol, kalatyol, kukorikol, koákol, kodácsol, kelepěl, kiabál, kárál, karicsál, hangicsál, turbékol, horkol, mormol, siápol, rikácsol.
Az utolsó alcsoportba pedig azok a nevek tartoznak, melyek az emberi cselekvés okozta talajbeli sajátosságot nevezik meg: Belső-mérés, Második-mérés, Nagy-mérés, Öreg-mérés, Új-mérés. A helynévképzővel történő névalkotást helynévképzésnek, az így létrejött helynevet képzett helynévnek nevezzük (1993: 75). I képzős földrajzi nevek. Határozóragok: - -n, -an, -en (szép-en). F) Számos ik-es igéket, melyeknek t. nincsen t képzős átható párhuzamos társok, mint: bot-l-ik, cset-l-ik, nyak-l-ik, por-l-ik, bicsak-l-ik, bujdok-l-ik, hanyat-l-ik. Adok pénzt, ha lesz azaz, amikor lesz. Mizegmozog, keczetkaczat, kiffegkaffog, kipkedkapkod, kelekóla, keteputa, keverkavar, kitykoty, kityegkotyog, kingkong, kipegkopog, lifinczlafancz, lifeglafog, limlom, libeglobog, lígglógg, likluk, lityloty, lityeglotyog, licslocs, licseglocsog, mézesmázos, mendemonda, nyifegnyafog, nyímnyám, nyímegnyámog, nyekegnyikog, pitypoty, pitypalaty, pittegpattog, retyerutya, ripegropog, rityegrotyog, sesesusa, szíreszóra ne hallgass, szittyszotty, szityegszotyog, teretura, tipegtopog, tityegtotyog, stb.
A másik csoportban szereplő nevek azt jelölik, hogy a cselekvés, történés mit okoz a tájon, vagyis a cselekvés, történés eredményére is utal a név. Hasonlók: fűt, fűl; hűt, hűl; süt (rövid), sűl; nyújt, nyúl; gyűt, gyűjt, gyűl; avít, avúl; lapít, lapúl; szorít, szorúl; ámít, ámúl; repít, repűl; ürít, ürűl; gurít, gurúl; feszít, feszűl, kerít, kerűl; hevít, hevűl stb. INCZEFI GÉZA A névadás ökonomiája a föld megnevezésében című tanulmányában BENKŐhöz hasonlóan de az ő meghatározását már valamelyest kitágítva azokat a neveket tekinti képzetteknek, amelyeknél egy köznév képző hozzájárulása után földrajzi névvé (vagy annak részévé) válik (1966: 77). Határozatlan névelő (egy). Egyébiránt a nyelvszokás néha a második helyett is az elsőt használja:, a levél kelte e helyett: kelete;, idő jártával e helyett: járatával; ez pedig, múltodban nincs öröm múlt időt jelentő részesülő, tehát e helyett: múltadban. Alázatosság, elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. D) b-re, p-re: gom-ó, gom-v, gom-b; csom-ó, csom-v, csom-b; dom-ó, dom-v, dom-b; göm-ő, göm-v, göm-b; ter-ü, ter-v, ter-p, terpeszkedik; hör-v, hör-p, hörpöl; hor-v, hor-p, horpad. A -t képzőről viszont megállapítja, hogy valószínűleg csak a -dnek előreható hasonulás következtében zöngétlenedett változata, főleg s és sz után, de előfordulhat magánhangzó után is, ilyenkor azonban rendszerint külön eredetű, bár funkciója mindenben azonos a -d képzővel. Látható, hogy a híríró következetesen felelőséget ír felelősség helyett. Magyarázó céllal néha hozzákapcsolunk egy közszót földrajzi nevekhez, -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást, s a kezdőbetűk változatlanul maradnak. A nem igékből származott vány mány-féle szók szintén va, ve, ma, me, középképzők révén sarjadoztak ki, u. Da de képzős főnevek 1. pos, pos-va, pos-vány, ör-vény, ös-vény, fös-vény, mor-vány, het-evény, tör-vény (szervény? Még sajátosabb a lehetséges melléknév, melyben a melléknévképző látszólag a tehetségéhez hasonló szerkezetű *lehetség főnévhez kapcsolódik – csakhogy ez önállóan nem használatos.
I Képzős Földrajzi Nevek
Időt jelent, s időhatárzókat képez ezen öszvetételekben: né-ha, vala-ha, so-ha (se-ha), minden-ha. 4) Különírt elemekből álló földrajzi nevek. Bizon-ujt-ja (bizonyítja) szent János; 26. 1) A jelen és jövőidő részesülőjének képzője. "magam" + ragozott alakjai pl. Alaktan és mondatmegértés. Az -i ~ -j képző... 20 3. A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. A főnévi szerkezetek és a főnévi toldalékolás. I-tt, o-tt, minden-ütt, len-t, fen-t, kün-t, ben-t, köz-t, régen-t, hajdan-t, korán-t, megin-t, akkor-t, mos-t v. mas-t, nyaran-t, megtoldva: ta, te: hajdan-ta, régen-te, nyaran-ta, napon-ta, leány-ta (leány korában), füen-te (fű korában), ifjon-ta (ifjú korában), s megfelelnek e kérdésre: mikor?
A -da/-de képző... 34 3. A helynévképzővel kapcsolatos fent bemutatott problémák valójában azért merülhetnek fel, mert a magyarban a képzésben résztvevő közszói és tulajdonnévi képzők nem válnak el élesen egymástól. Ik-eseket: kékellik, zöldellik, veresellik, sárgállik, feketéllik, rongyollik, rostollik, tarkállik, reggellik, melyekhez értelemre rokonok: kékesedik, zöldesedik, rongyosodik, rostosodik. A -ka/-ke kicsinyítő képző földrajzi köznevekben szintén megtalálható, funkcióját tekintve pedig valóban kicsinyítő képző. Kérdéses továbbá az is, hogy a személynévi eredetű helynevekben szereplő -i képző kicsinyítő képzőként vagy helynévkézpőként működik-e? Nem egyszerű vállalkozás ez, mivel a szakirodalom nem egységes a tekintetben, hogy mit is nevezünk helynévképzőnek, de az is sok esetben tisztázatlan, hogy az adott képző mikor és hogyan vált alkalmassá arra, hogy helyet jelöljön.
Ezen múltidő főnév gyanánt ragoztatni is szokott: élt-em-ben, lát-t-om-ra, tud-t-om-mal, men-t-em-ben, vesz-t-em-re, jött-öm-ig. Melyek közől némelyek fölveszik az an en képzőt, mint biczcz-en, bill-en, lebb-en, lobb-an, mozz-an. A szěr-nek, mint sort, rendet jelentőnek rokona a latin series. Innen magyarázható, hogy ezen képzők már kifejlett átható igékhez is járulnak mint tolúl = tol-ó-l, nyomúl = nyom-ó-l, merít = mer-ő-t, merűl = mer-ő-l, takarít = takar-ó-t. E párhuzamos képzőjü igék több osztályuak: a) elvont, vagy önálló egyszerű gyökökből: gyu, gyu-u-t, gyút, gyu-uj-t, gyújt, gyu-u-l, gyúl; fu, fu-u-t, fút (szokatlan), fu-uj-t, fújt, fu-u-l, fúl. Nyelvünk képzőrendszere igen gazdag. A)dal(o)m† a kötőhangzó egy szótagú rövid magánhangzójú töveknél {16} szerepel (kivétel: fájdalom); itt több szótagú tövek nincsenek; d-végű alakok után az előbbi - al(o)m képző áll; néha a kötőhangzó eltér: birodalom, bizodalom, irodalom, szemben az álladalom, forradalom, hiedelem, diadalom alakokkal; ez utóbbi alaknak a töve nem világos. Atraventum, increventum, moventum, juraventum. A rétegeket hasonlóan vizsgálat alá kell venni, ha egyszerüek-e vagy öszvetettek, milyenek: ség, ság, aszt, eszt, ast, est, ant, int. Birtoktöbbesítő jel: a birtok többségét kifejező jel. A perzsában az egyszerű vagy általános múlt képző betűje szintén d vagy t: bú-d-am, vol-t-am, pusí-d-am, föd-t-em, kus-t-am, öl-t-em, s múlt részesülők: bú-d-a, vol-t, pusí-d-a, kus-t-a. Néha kettőztetve: javall, sokall, kevesell; sőt ily értelemben ez is a helyesebb irás, minthogy vall igéből látszik egybehúzottnak: javall = jó-vall (jónak vall), sok-all = sok vall, így helyesell = helyes-vall, urall = úr vall, melytől különbözik az ural-g vagy ural-kodik szóban levő: ural. Összességében tehát az -i helynévképző nem azonos a mai kicsinyítő képzővel, az -i melléknévképzővel való eredetbeli azonosságát azonban nem zárhatjuk ki.
Da De Képzős Főnevek 15
Az első módhatározó, mely megfelel e kérdésre: hogyan? Ür-es hely, tér; lov-ag am. Az összetett szavak fajtái. Alakja: - Toldalékaival a cselekvő számát, személyét, a cselekvés idejét, módját fejezi ki, (valamint utal a tárgyra.
Sőt vannak országos divatuak is: horpasz, kopasz, dobasz, csupasz, pimasz, ravasz, rönkesz, cserkesz, s e főnevek: támasz, dugasz, szakasz, vigasz, tapasz, válasz, eresz; vagy z-vel: száraz, igaz, nehez, üdvöz melléknevek: Ennélfogva, valamint kopaszt (koppaszt) = kopaszszá tesz, horpaszt = horpaszszá, borzaszt = borzassá, száraszt = szárazzá tesz: hasonlóan, likaszt = likassá, horgaszt = horgassá, gerjeszt = gerjessé tesz. Képes, van ereje, módja alkalma, valamit tenni, nincs akadályozva, hogy tegyen. Adomány gyűjtemény alkotmány. Több származékigékben mint középképző tartotta fön magát, s ha szükség van rá, széphangzatú s értelmes kész szókkal kinálkozik mint: tántor, fintor, töpör, zsugor, keser, szapor, gugyor, kunkor, gugor, pender, göbör, hábor, stb. 2) Műveltető ige: - Az alany mással végezteti a cselekvést. Főnév → főnév képzők. Alkalmasan-t (in-t), képesen-t (in-t).
Kötő, köte, köte-l; födő, föde, föde-l; lepő, lepe-l; fonó, fona-l; vonó, vona-l; fiató (fiadó), fiata-l; fió, fia-l (régi); néha megnyújtva: haló, halá-l; való, valá-l (possessio). Por-ul venni be a gyógyszert azt teszi: úgy mint port; palástul viselni a mentét = úgy vagy oly módon akasztva mint palástot szokás; eszközül használni valamit = úgy mint eszközt; valakit feleség-űl venni = úgy mint feleséget; apul, anyul testvérek, sajátságos kifejezés = ugyan azon apatól, anyától valók. Mennyiben a bevégzett vagy múltidő azt jelenti, hogy az illető ige által kifejezett cselekvés vagy állapot be van fejezve, vagyis meg van téve (perfectum), innen alapfogalomban a tevést jelentő igeképző t-vel rokon, melylyel egyezik általános jelentésben a to, tova is, minthogy tesz mély hangon am. A helyesírás hol a kiejtés után megy, hol elemzésre kényszerít minket – időnként olyan szerkezeteket kell kielemeznünk, melyek valójában nem is részei nyelvünknek. INCZEFI szerint a cselekvő alanyok alapján e névtípus három csoportra tagolható: a jelölt területet emberi, állati cselekvés, és a természet részeinek metaforikus cselekvése határozza meg. A) Egyelemű: Kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzá vénuszi, holdbeli; b) Két vagy több különírt elemből álló: Megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt. Bástya, sekrestye, kótyavetye (kótó-vető? Elvont gyökökből egytagu törzseket képez: ló-t, szí-t, sü-t (pinsit, assat), lá-t, tá-t, rá-t, til-t, in-t, nyi-t, om-t (ont), öm-t (önt), bom-t (bont), osz-t, fosz-t, fes-t, fej-t, rej-t, sej-t, tar-t, ár-t, már-t, or-t. III. Kiemelőjel: -ik: a feketébbik). Az első magyar nyelvű újság a Magyar Hírmondó volt (1780). Az önhangzókról, mint szóképzőkről. Némelyeket közőlök elméjökbe vak-út (vakít) meg; 174. Még az előttünk ismeretesb árjaféle német és szláv nyelvekben is találunk rá példát, hogy az igéket, midőn nevekül használtatnak, ragozzák. E) Midőn az első önhangzóval, a második mássalhangzóval, s leginkább ajkival kezdődik, u. ajbaj, agyabugyálni, ákombákom, ángóbángó, elegybelegy, enczenbencz, ekczemoncza, erregberreg, iczegbiczeg, iczipiczi, inczifinczi, iczkeficzke, illőfillő, ihogvihog, iháczolviháczol, illegbilleg, inczenpincz, ingóbingó, iregfireg, irúlpirúl, izsegbizseg, ityipityi, ityegfityeg, irkafirka, utfut, űzfűz.