Ismerni A Jót Könnyebb Mint Követni Jelentése

Mert az ember, ha értelme s érzelme körét gondosan nem szélesíti, keskeny s mindég keskenyebb határok közé szorul; szemei az egész tekintetétől elszoknak; s parányi birtokában, háza falai közt elszigetelve csak önmagát nézi, s a legszorosb, legegyetemibb, legszentebb kapcsolatokat nem láthatja. A címben szereplő Kölcsey Kálmán a szerző Ádám nevű öccsének árván maradt fia, a mű keletkezése idején csak 9 éves volt. Ki saját jóllétét egyetlenegy főcél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkozó fej előtt.

Lezárva 7K: 2012. február 7., 18:07. Érzékeny szívnek több fájdalom jut, mintsem általános boldogságra számot tarthasson: érzéketlen sem jót, sem rosszat nem érezhet. Lukácsy Sándor: 200 éve született Kölcsey Ferenc: A Parainesis, 1990 (In: Alföld). Magunknak magunkról számod adni, már ez is felette nehéz és hosszú figyelem s gyakorlat következése: másokról pedig ítéletet hozhatni, nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan. A szenvedelmek zúgása?

Az emberiség, mint az Óceán, melynek évezredekig, myriádokig tartó élet rendelteték: egy ember, mint egy buborék, mely támad, ide s tova hányatik, s pillanat múlva széjjel pattan, a megmérhetetlen tömegben eltünendő. Feledni csak az tud, akinek szívében feledésre szükség nincs: a boldog. Ugyanis, bár minden küzdéseink mellett magunk számára jobb napokat nem vívhatánk ki: de tisztán érezve, hogy emberi rendeltetésünk főcéla nem is ez vala, nem nézünk átokkal vissza a pályára, mely ha nekünk töviset hozott is, nemünknek most vagy jövendőben virágot és gyümölcsöt teremhet. Ki gyötrelemmel teljes keblet bír, azt az emlékezet borzasztó hűséggel kíséri. Beszédmód: Kölcsey legtöbbször általános alanyt használ, pl. Megfogalmazott eszmény: Kölcsey a közösségért élő, sokoldalúan művelt s az emberiség és a haza nagy ügyéért fáradozó ember eszményét rajzolja meg. És mégis kevesen vagynak, kik e gondolatot felfogván sajátokká tehetnék! Annak megnyerése szép, jó és erős léleknek keresés nélkül, csupán tettei következésében bizonyos. Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik; Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgártársaid: egyről egyig csak egészítő részei annak. Mégse hidd azt rendkívül fáradságosnak. A különbség csak az: mert a gonosz úgy nézheti azt, mint büntetést, mely őtet leveri; a jó pedig, mint történetesen keresztülfutó szélvészt, melynek az ő lelkén hatalma nincs. Tisztán képviseli ezt a műfajt (címe is utal rá) Kölcsey FerencParainesiscímű műve (1834). Most pedig, szeretett gyermek, isten veled!

Gyűlölj minden rosszat; de a rosszak orvoslásában különséget tarts. A parainézis műfaj korábbi előfordulása a magyar irodalomban: Szent István király intelmei Imre herceghez. Fő kérdései: mi dolga az embernek a világon? Szerkezeti sajátossága, hogy két főrészre oszlik: elő- és utószakaszra.

Az 1791. évről írta. "Teljesített kötelesség s nemes törekvések önérzése küzdés s bánat közt is nyúgalmat tenyészt; s ha e nyúgalommal, boldogság cím alatt, megelégszel: [utószakasz]. De erre még nem elég azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt; s azt hinni, hogy gyermekkori nyelvünkkel az élet és tudomány legmagosb s legtitkosb tárgyait is tisztán s erőben előadhatjuk, nevetséges elbízottság. Szentnek nevezik a koronát, mert a legszentebbnek gondolatát köték hozzája: gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége s hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen. Boldogság nem pillantatnyi gyönyör érzelme. Mind azért, mert törekvésök célát az eszközzel összetéveszték; mind azért, mert oly valamit tettek céllá, ami csak más, való cél után küzdés következéseként tűnhet fel. Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz. S nem sokkal inkább természetes-e ily valamit a hazáért, azaz mindnyájunknak, az egész nemzetnek mindeneért cselekednünk? Higgy nekem, e szó: boldogság, egyike a legbizonytalanabb, a legszűkebb értelmű kifejezéseknek; s ki boldogságot vadász, árnyékot vadász. A megadás nyugalma csendes érzemény; de szenvedés következése, s annak emlékezetét le nem vetkezheti. Erős lendület viszi véghez nem egyszer, mit hosszú idők békésen nem hajthattak végre. Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk, Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk. Boldogság fájdalommal s keserűséggel együtt meg nem állhat.

A pap szentbeszédében egy intelmet intézett a misére összegyűlt hívekhez. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Kölcsey nemcsak unokaöccsét (testvérének fiát), hanem az egész reformkori magyar ifjúságot kívánta a közösség, a haza szolgálatára felkészíteni. Ki pedig emberi s polgári kötelességeit híven teljesíté, az önérzésében boldog lehet; de leszen-e valósággal? Mert tudd meg: e szóban - haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Minden ismeret kútfeje a tapasztalás. A múltból vett példázatokat a jelenre vonatkoztatja és a jövőre tanításul. Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. "Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel. "Akkor, midőn én éltem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a teremtésben, mind a szólásban, s a kettő által az ízlést nemesítse; de aki mindég fordít, és csak fordít, a szerint jár, mint aki mindég mankón jár; elveszti saját erejét. Az emberek száz meg százfélét hittek annak lenni; s mindaz nem egyéb eszköznél, miáltal azt elérhetni reméllék vala, s elérni mégsem tudhaták.