Balázs Béla Tündérszép Ilona

Avval rázendített a harmonikán, de ahogy Péter elkezdett danolni, csakhamar rászólt: Ne ordíts olyan istentelenül, hallod-e, mert elrontod a nótámat! Balázs béla tündérszép ilona. Rózsaszín sugár orrmányát táncban emelte és így szólt: - Suryakanta öltél. Várjatok csak ti jó kis fiúk - mormogta haragosan - lesztek ti még rossz kis fiúk is! Sietett is mert kissé odakésett szent Flóriánnál és jó délelőtt volt már az idő. Mind más és más utcában volt és a házszáma is egészen más volt és ezért nem vették észre a királyfiak, hogy voltaképen ugyanegy házat kaptak örökségül.

Alig haladtak néhány lépést Suryakanta király hirtelen visszafordult és így szólt. Mert Csebrek Márton nem volt istentelen ember és minden vasárnapon elment a templomba valamint a gyónásokkal és áldozásokkal is sokáig nem késett. Csak álom - gondolta és felnézett a holdra. A második az söpört arany söprűvel és törülgetett. Wang herceg nemsokára emlékezett is előbbi életére, de megbocsátott Wan-Hu-Csennek. Akkor aztán azt mondhatná a királyfiaknak: neked, te első, azt a palotámat adom amelyik a magyar utcában van az első szám alatt, neked te második az orosz utcait adom az ötös számut, te meg a francia utcabeli palotát kapod. Ritkán maradt meg azelőtt lakó benne, mert egyik se birta sokáig az öreggel. Homályos szavaid csukott bimbóját őrizni fogjuk míg kivirul belőlük az értelem virágja.

A sötétbarna felhők lent gurultak a hullámokon, két hömpölygő tenger egymás felett. Ne mozduljunk Péter. Jaj mi lesz akkor az én drága jó gyermekeimből? Mikor leértek az útra Suryakanta így szólt Razakosához aki a fehér lovak mellett állt az út porában: - Óh ifjuságomnak társa ime lásd ez Kamalila akihez engem a brahmin, sorsom harangja küldött. Ott ült a fiú és szeretője az ölében. Nem szóltak semmit, de Péter tudta, hogy ez így van és az jó volt. Nem lebben az árnyék, még csak a pillék se röpködnek. Én bizony nem irígylem. Lövés dördült és a golyó a füle mellett fütyült el. Óh Suryakanta, Suryakanta mi lett belőled! "A novellánál azt viszont furának éreztem, hogy annyi volt a szempont lényegében, hogy milyen mozzanatokból olvasható ki, hogy ez nem egy gyerekmese.

Ne sírjatok értem - mondotta anyjának - mert boldogan élek a fehér almafavirágok völgyében. De nem felelt senki hanem tarka papagályok százezrei rebbentek fel mint rikoltó szines felhők vakítván kereső szemüket. Igy mult el a nyár, meg az ősz. Ilona meglepetve és félénken nézte. Hanem másnap reggel az ajtónál kopogott. Minden tavasszal várta és mikor nem jött azt gondolta: vannak virágok, melyek csak nagy idő mulván nyilnak ujra. Tőlem, Messze vagy, mint szobámtól a hold, Fehér képed szívem fenekén reszket, Mint a hold képe szobám padlóján. Gyerünk hát, sétáljunk tovább.

Maradj te csak magadnak kocsiddal és fehér lovaiddal. Aki hallotta volna, amit játszott, nem nevetett volna többet életében. Wan-Hu-Csen véres szívvel kullogott hazafelé fiával, Wang herceggel. Négyszer volt hűtlen Kamalila. Hanem ott az ő hódas fekete lova csak meghorkant és megállott. A kis ecsetfa fekete koronájára rásütött a hold és himbáló árnyékot vetett az asztalra. Mitévő lennék én ha még ő is sírna, az egyetlen fényesség is elromlana? Jaj már egész fehér és sovány volt a királyné.