Játszik Még A Szív

7 éves lesz megkezdődik az iskola, itt már a gyermeknél mindenképp látni, mi után érdeklődik és itt már lehet érezni, miben lehet a gyermek tehetséges. Vagy talán nem is akart ennél többet beleénekelni csendesen az estébe. Ma túl vagyok egy mozgalmas napon és mára nem terveztem bejegyzést, de sikerült megnyernem az domain nevet is. Már nem látszott a teraszról a hajléktalan férfi, de még hallatszott a sarkon túlról, hogy újra belekezd a refrén első két sorába.

Többen kérdeztétek honnan lehet letölteni a zenéket. De mitől is lenne szebb a jövő, mikor mindenki csak várja és nem tesz érte semmit? A terasz népe visszafordult az italához, társaságához, félbeszakadt csevegéséhez, mintha nem is történt volna meg az iménti dalos intermezzo, mintha nem történt volna semmi, mert hát nem is történt semmi, amikor az egyik asztaltól vékony, csengő, tiszta hangon folytatódott az ének. Negyven közeli erős férfiemberek kezdtek vetélkedni, hogy melyikőjük tudja pontosabban a dal szövegét. Ilyenkor a rossz szülő egyből lekiabálja a gyermeket és megmondja tanulj, majd leszel, az ami leszel. A dalok letöltéséhez katt ide >> Gerry Music dalok << Ami tetszik, lehet akár like-olni is:) További szép vasárnapot mindenkinek! Így folytatódott tovább az este, ki ott kért még egy kört a Darabokra törted a szívemre, ki magával vitte távoztában. Tehát a gyermeknek egy életre elveszik a kedvét attól, amit szeretne csinálni és így esélye se lesz, hogy kiderüljön tehetsége van-e hozzá vagy sem? Ilyenkor még a gyermekek nagyon boldogok, főleg ha minden kérdésükre megkapják a választ.

A belvárosi Turmix presszó teraszának népe egy pillanatra odakapta a fejét, amikor a mellettük lassan elbaktató hajléktalannak tűnő férfi – afféle ember, akin a városiak csak keresztülnéznek, mintha nem is létezne – hirtelen dalra fakadt. Így akár CD-re is ki tudjátok írni, ha kell. Mindenkinek további kellemes estét! A jót sose becsüljük, megszokjuk, van és kész. Tehát én azt tanácsolom mindenkinek, keresse a jót! Megszoktuk minden rossz és már a rossz is sokszor jónak tűnik (Megtévesztett világ).

Ha a gyermek rajzolni szeret, akkor rajzoljon, ha táncolni, akkor táncoljon, ha énekelni, akkor énekeljen. Ugye a jót, ami már megszokott volt, rosszra cseréltük? Előadja a számát és a mentoroktól megkapja élete első döfését. Második hiba szerintem, mikor már kis korában a gyermeket, mondjuk hegedülni taníttatjuk. Húsz év körüli törékeny fiatal lány volt – honnan ismerhette ezt az ősrégi slágert? Felteszem folyamatosan a soundcloud-ra és onnan jó minőségben, wav-ban lesz a nagy része elérhető. Szép napot mindenkinek! Mi indítana el olyan változást emberekben, amitől változnának? Ne a barátok mennyisége legyen a fontos, hanem a minősége. "…te nem is tudod, milyen jó, hogy nincs, ki hozzád hasonló, s így gondtalanul egyedül élek. Na itt bemegy a színpadra nagy boldogan, bemutatkozik, őrül végre látja az egész ország. Köszönöm a figyelmet mindenkinek aki olvassa.

"…jöjj el hát, jöjj el hát, hogy egy összetört szívet megragassz! " Adjunk minél több jót embertársainknak és meglátjátok, sokkal több jó fog minket is érni utána. Óvodába megkezdődik az első komolyabb fejlesztések, rajzol, énekel, táncol, gyurmázik a gyermek. Sok szülő meg elküldi sportolni mondjuk, ahelyett, hogy a gyermek érdekeit nézné.

Anyád is áruházban pénztáros, én meg a gyufagyárba gépkezelő. Nem merünk álmodozni? Én meglátásom szerint, a szülöi nevelés hibája miatt van. Nem hangosan, nem ittasan, nem hamisan. Na első hiba, gyermek megszületik és olyan 3 éves korától elkezd érdeklődni mindenről. Ha a jót nem becsüljük, mitől lenne szebb a világ? A két legáltalánosabb hibáról fogok beszélni most, a szöveg nem valós történet lesz és így a nevek is benne kitaláltak a szemléltetéshez. El is pirult azonnal, mert most őrá szegeződtek a teraszi tekintetek, zavartan kavargatni kezdte a kávéját, a vele szemben ülő barátnője meg vihogott egy kevest a kezét a szája elé tartva, talán a fogszabályozóját rejtegette. A vendégek is agyon dicsérik természetesen, hogyan nézne ki ha nem dicsérnék?

Ekkor látni rajta egy világ dőlt össze benne, éveken át azt hallotta otthon, milyen jó zenész és világsztár lesz. Meg lesz az ego és jöhet az első tehetségkutató műsor mondjuk az X fakt... :). Itt olvasható a többi REGGELI FELES – a Debreciner ébresztőrovata. Itt szokott elkezdődni legtöbbször a hiba, a szülő nem azt nézi miben erős a gyermek és abban támogatja, hanem hajták a saját elképzeléseik szerint. Ki tudja, akkor már a város melyik padján kucorgott a hajléktalan férfi, a dal hozója? Legyen a gyermek neve mondjuk Gézuka, aki próbálgatja a hangszert, a szülő meg isteníti és agyon dicséri. A rossz meg sokszor azért tűnik jónak szerintem, mert ritka az emberekben a jóság, az együttérzés, alig látunk jót, így elhisszük a rosszra is, hogy jó. Így hamarosan névről is elérhető lesz a blogom. Holnapra keresek valami jó témát. A poharakat összeszedő felszolgáló teremtés is a dallamot dúdolgatta, amikor elvette a kiürült korsót az egyedül ücsörgő bő ötvenes férfi elől, aki az utolsó sorokat morogta magában befelé.

Kezdi felmérni a világot, ismerkedik az élettel és sokat kérdez természetesen a szülőtől. Főleg akkor, ha 8 évesen a gyermek a szülő elé áll és kijelenti ő táncolni szeretne és ha felnőtt lesz táncos ként szeretne dolgozni. Megelégszik mindenki azzal ami van és maximum rámondja, magát nyugtatva az a jó. Ha így építjük a jövőnket, lehet majd változás, hogy egyre többen értékelik majd a jót. Ilyenkor már kezd kikörvonalazódni a gyermek érdeklődési kőre és már megjelennek az első jelzések, miben lehet tehetséges majd. Köszönöm a figyelmet! Gézuka kap elég önbizalmat otthon, ha vendégek jönnek, előadja a hegedűn a kedvenc dalát. Kevés ember manapság, aki a jót keresi. Mitől félünk, attól hogy talán megvalósul? Mai témánk miért ritka a tehetséges ember? Na most ha a gyermek olyan dolgot csinál, amit a szülő csináltat vele, akkor lehet megcsinálja a szülőnek, de nagyon kis esélye lesz annak, hogy sikeres és tehetséges lesz. Fordított világban élünk, gondolom sokan már észrevettétek. Csak akkor ébredünk rá, hogy a jó, milyen jó volt, mikor már nincs az a jó.