Várkonyi Katalin Dallal És Virággal

Látod, látod babukám, ilyen az én anyukám. DAL: Örömünnep ez a nap. Mentovics Éva: Rezdülések.

Olyan szépen játszogattam. Csuda jó, felhők fölé. Keresek virágot, pirosat, fehéret, Bokrétába kötöm, s odaadom néked. Nem a nap és nem a hold. Dalol a fán: Neked dalol. Ma aranyosabb a. nap, ezüstösebb a világ. Te azt sosem kérted. Bármerre menj: édes illat. Gyöngysort a nyakába? Szállunk, s kék hegyek. Kívántam, hogy a meséd. Sarkady Sándor: Anyám örömére. Tündökölt a szemedben.

EZT próbáld ki, és nyerj valódi pénzt. S oly szívesen fárad. A nyár esti patakba'. Ott, az esti homályban. Édes-kedves anyukám. ÁGH ISTVÁN: ÉDESANYÁM, VIRÁGOSAT…. Hajnaltájban rétre mentem, Harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. Szeretem is nagyon, nagyon! Ahány levél lengedez. Varga katalin szilvia debreceni egyetem. Patakokban fut a hó, Soká éljen édesanyám, S még 100 évet nagyanyó. Édes jó anyámnak, s töröm a fejem: néki. Annyira ügyes és talpraesett volt, hogy még sírni is elfelejtettem. Köszöntelek Édesanyám, Hiszen ma van ünneped, Nekem pedig az-az öröm, Ha öledben ülhetek! Ágh István: Virágosat álmodtam.

"Hajlós fűzfavessző, mogyoró-suhogó; fényes aranykrajcár, mint a nap ragyogó! Te vagy szín a szivárványban, te vagy a Hold, meg a Nap…. Gyűjtögettünk szép virágra. Varkonyi katalin dallal és virággal. Arany fénye lengjen! Minden kelyhe neki nyíljon. Megitatva erdőt, rétet, hogy a fátyluk zöld legyen. Így altat el ő is engem, őrzi álmom halkan, csendben. Mintha selyem cirógatna, úgy simít meg két kezed, meséiden elszunnyadva. Gyöngyharmatos kék virágom.

Anyák napján köszöntelek, Édesanyám, lelkem! Meséltél és meséltél. Ne törje meg fényét bánat. Mint napfény a fellegek közt, szivárvány a rét felett, úgy hinted szét éltet adó, melengető fényedet. Olyan jó nekem, Szobánk is megszépül. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján. Napnyugtáig ragyogtál. Főz rám, mos rám, varrogat rám, mindig vasalt ruhát ad rám, Betegségben ápolgatóm, hideg éjjel takargatóm, Hazavár a két karjában, a mosolya nap világa, Kicsi vagyok, elég ennyi, édesanyát köszönteni, Donászy Magda. Szirom pereg, Simogatja. Egy-egy szál virágot.

Én is melléd ülök halkan, álmát nehogy megzavarjam. Szeretik a mézet, édes, drága jó Anyácskám. Éreztük, hogy nem hiába. Nem kell ahhoz számtan, Hogy megolvashassam.

Hangod hallani, játszani veled, megsimogatni.