Nap, Hold És A Csillagok –

1700 találós kérdés – Társ kiadó). Tőle bizony fut a tél, hát még a hó, jaj de fél! Aranylabda örök lámpás, egyszer kerek, másszor csámpás. Út-fut, minden házba befut. Az én tyúkom nem eszik darát, ocsút, tegerit, s ha hiszitek, hogyha nem, nem is iszik sohasem. Az én tojásom olyan tyúk: tojást tojni sose tud.

Fenn lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom. Mikor felkel, minden éled, életre kel a természet. Mozdul növény, állat, ember, levegő, víz felhő, tenger. Nappal nem látok, éjjel világítok. A világgal egyidős, mégsincs esztendős. Úton megyen nem poroz, vízen megyen nem csobog, nádon megyen nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Nem kotkodál – torka nincs, nem borzas, mert tolla sincs.

Gyöngyszekér kormos mezőben időtlenül vágtat. Én se ültem rajta soha még, messze van az ide, mint az ég. Lovat nem látni, csupán a patavert szikrákat. Mindennap felkel láb nélkül. Mikor fekszel, ő akkor kél.

Sötétben ragyogok, körülöttem csillagok. Bársony mezőn gyémántos nyáj legel. Sötét bársony széjjelterül, rajta ezer lámpácska ül. Aranyméz lajtorja égből a földre, felkúszol, lecsúszol kedvedet töltve: arcodat befutja mennyei repkény. Soha-soha el nem fárad, körülötte fényesség árad. Hold és a csillagok). Előcsalja a rügyet, kinn a mezőn a füvet. Melyik úton nem járt még soha ember? Hol volt, hol nem volt, magasan volt, zsemle volt, sarló lett és kifli lett, ki mondja meg, hogy mi ez? Nappal akármerre nézem, keresem, nem tudok rájuk találni sohasem.

Fekete kancsóból kiömlött a tej, fényesen folydogál, sosem folyik el. Szekeremnek van kereke négy, de te azzal sehová se mégy. Éjjel-nappal nincs nyugalma, két világ a birodalma. Melyik út nem porzik sose? Az én tyúkom olyan tyúk, ki tudja, hogy milyen tyúk? A sötétség úgy fél tőle, mindenütt elszalad előle, de nyomban, hogyha távozik, a nappal éjre változik. Aranydiót gyűjt a hajnal ezüst kosarába, hogy az este felhordja majd sötét padlására. Ismerek két péket, de furcsák, nézzétek! Eső veri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik.

Nincsen tüze, mégis lámpás, a vándornak szinte áldás. Mégis megvan régóta, sok millió év óta, de nappal őt nem látni, éjjel szokott sétálni. Mindennap beköszönt hozzánk, sok jót tesz velünk, szeretjük is őt, de szemünkkel mégis elkerüljük. Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Forrás: Miért kacag a patak? Az egyik nappal süt, a másik éjjel süt, még sincsen kenyerük. Mindennap süt, mése eszik süteményt.