Grecsó Krisztián Mellettem Elférsz Kritika

Ezt az explicit kijelentéseken túl leginkább a regény zárlata kényszeríti ki: itt a két idősík már bekezdésenkénti feszült vágásokban montírozódik egymásra – amúgy a szövegre végig jellemző tüntető jólmegcsináltság sosem válik igazán motiválttá –, eltéveszthetetlenné téve a párhuzamot aközött, ahogyan a főhős várja a kurvát, akit a Facebookon randira hívott, és ahogyan nagyapja várta a szerelmét ugyanott évtizedekkel korábban. Miért döntött a csere mellett? Noha itt még nem a szöveg jelentése, hanem hatása a fontos, a későbbiekben elsősorban az önéletírás tartalmának lesz szerepe. De csak hogy mihelyst a frigy megköttetik, és igazán izgalmassá válna a két összekerült ember viszonya, sutba vágja a lélektani aprómunkát ("Márton, a magányos, türelmetlen, kétségbeesetten feleségre vágyó fiatalember ebben a pillanatban társra talál, a sötétben dülöngélő sziluett már nem magányos, két ember megy komótosan a telep felé. Az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere túl van a nyolcadik kiadáson. Grecsó Krisztián szerint nagyonis. Mert nem véletlen, hogy hosszú oldalakon olvashatjuk két telepi homoszexuális történetét, ahogyan az sem: végül a főhős egy kiugrott prostituálttal szeretne kétségbeesetten megismerkedni. Jelenkor | Archívum | De akarunk-e elférni. Vagy erős jelenet a közös vonatozás, ahol a nagybácsi egy másik, az elbeszélő számára érthetetlen modort vesz magára, a kalauz szerepében levetve a családi szerepet. Egyre többet tudtak meg egymásról, és Mártonnal lehetett beszélgetni", 39. Öt év telt el azóta, és ez egy másik test, ez az egyetlen, amin ki tudom mutatni az időt. " "Legyen szó a '30-as évek cselédsorsáról, az '50-es évek diktatúrájáról, a téeszesítésről, mindig a legszemélyesebb családi múltammal foglalkozom" – mondja Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író, dalszerző, akivel napokban megjelenő, Valami népi című kötete kapcsán többek között a falu mint egységes univerzum megszűnéséről, Nagy László és Ottlik Géza hatásáról, megírásra váró aparegényéről, Jézus mosolyáról, valamint a Ferdinánd hídról is beszélgettünk.

• Jelenkor | Archívum | De akarunk-e elférni
• Kényszeresen a mélybe / Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Magvető, 2011
• Identitás és tolerancia – Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényéről
• A nők tesznek valamilyenné

Jelenkor | Archívum | De Akarunk-E Elférni

Nem hagyható például figyelmen kívül, hogy egy olyan szereplő (az Üvegszemű Tót) szájából hangzik el, aki maga is hozzájárul ahhoz, hogy a regény végére többszörösen kérdésessé váljon a szöveg minden korábbi állítása az elbeszélő-főhős származásáról és a megörökített események valóságosságáról. Otthon Juszti mama írását olvastam megint. Lehet, hogy Bartók itt született, de nem itt halt meg, mert itt se élni, se meghalni nem érdemes. Saját anyjáról és Szabolcs nevű testvéréről szinte semmi nem derül ki, holott a legközvetlenebb kapcsolataiban lett volna érdemes az eredőit szétszálaznia – ha már mindenképpen a családjában akart keresni, és nem saját magában. Lassan kibontakozik előttünk egy megható, évtizedeken át tartó (és kibontakozó) szerelem története. A regény egyik legerősebb, érzékenyen megformált részlete Benedek és Sadi szerelembe forduló barátságának titkos krónikája is, amely nem csak a kapcsolat küzdelmeit, de a telep reménytelen, monoton létét is felkavaró erővel ábrázolja. Ő már régen elfeledte azt az ostoba búcsút, de Sadi nem. Grecsó Krisztián az apák és fiaiak története után (Mellettem elférsz) megírta a szerelmekét, melyek úgy gyúrják, alakítják, faragják a férfiak jellemét, ahogy a viharsarki gyerekek a Körös-parti iszapot. Grecsó krisztián mellettem elférsz kritika. Ebben az időszakban talált rá Babitsra, akit, sokakhoz hasonlóan, korábban ő sem tudott teljesen megérteni, értékelni. Ez az inkongruencia persze lehet elírás eredménye is, hiszen a ma már kevés eredetiséget és poétikai hatást hordozó családfa-illusztráció a könyv elején és végén más ponton sem tükrözi hibátlanul a regénybeli történéseket. Ott van például az az elemi gondolat, hogy a lakásomat valaki évtizedeken át lakta, ott volt az ágya, ott szeretett, ott volt boldogtalan. Mert kell, hogy legyen elég hely ott mellette, és beférjen oda valaki. Annak ellenére, hogy a fentebb tagolt formaeszme megszervezése, nyilván igen nagy önfegyelemről árulkodva, remekül simul el a regényben, mégsem hagyható szó nélkül, hogy kicsit elbillen tőle a regény.

A Mellettem elférsz faluképe azért sem lett igazán meggyőző, mert eltűnt mögüle a merész, kritikus-ironikus reflexió, amely Grecsó elbeszéléseinek egyedi ízt adott, helyette előtérbe került a jellegtelenebb, megértően elfogadó hangnem, amellyel az olvasó sem együtt nevetni, sem együtt sírni nem képes. Holott a család nőtagjai (az anyai nagymama, az apa lánytestvérei, az anya) ugyanolyan meghatározóak lehettek volna az énkeresésben, ha már a génállománybeli örökségről beszélünk. Az apai nagyapa testvéréből, Benedekből valójában soha nem válik a család példaképének tekinthető, és a telepi környezetből való kitörés lehetőségét bizonyító pannonhalmi szerzetes, csupán szerzetesrendi konyhaszolga ideig-óráig, aki a telepre való visszatéréssel homoszexuális hajlamainak enged, végül pedig beleőrül partnere elvesztésébe.

Kényszeresen A Mélybe / Grecsó Krisztián: Mellettem Elférsz, Magvető, 2011

Ezek az irodalmias, és ha valamilyen, inkább komikus történetek meglehetősen nehezen szervesülnek Márton utolsó éveinek hirtelen életfordulatával, ami után már csak gyógyszerre iszik, játékgépezik és repülést hallucinál – és a szöveg igazából nem is erőlteti ezt a szervülést: Márton tragédiájának okát nem annyira élettörténetében, mint eredendő, már gyerekkorában megmutatkozó ideggyengeségében javasolja keresni. Kálmán Péter Sütő András Szatmári Attila. Identitás és tolerancia – Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényéről. A családtörténet hasznáról és káráról. Az viszont érdekes, hogy a korábbi szövegeimben nem volt ennyire hangsúlyos az idézetek, a vendégszövegek szerepe. Az elbeszélő egy helyen harminchárom évesnek mondja magát. Hogy kezdjen vele valamit.

"Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol. Nem is tudja, hogy ezt most milyen kíméletlenül, mennyire pontosan ismételte meg az idő. A Grecsó módszerével kapcsolatban korábban sokszor emlegetett anekdotikus szerkesztésmód valamennyire még mindig fenntartható, a családtagok történetei hosszabb-rövidebb eseménysorokból, történetmorzsákból rekonstruálódnak, de összhatásuk, összjátékuk túlmutat az anekdota formáján, nem beszélve arról, hogy ha egyik-másik morzsa önmagában valami huncut cinkosságot még hordoz is, egyben az olvasónak aligha jut eszébe nevetni. Sehol egy kis ordítozás, gyűlölködés? Miközben Domost otthon feleség és gyerek várta, ő a fővárosban beleszeretett a csinos Zách Évába, aki végül jobb híján viszonyt is kezd a sánta építőmunkással. A könyvnek továbbá nincs szerkezete: egymásba fonódó történetek vannak, egy többgenerációs család tagjainak egymásba indázó életei, négy és fél gócponttal. Fölemeltük az Unicumot. Ahogy ott ücsörög és rágja magát nagymamája naplója felett, az az ő jelene, és egyben a szülei, nagyszülei jövője is. Bár így is nehéz volt odafigyelni az ő meséjére, mert folyamatosan felidéződtek a saját családom meséi.

Identitás És Tolerancia – Grecsó Krisztián Mellettem Elférsz Című Regényéről

Mert bár a Mellettem elférsz családregénynek tetszik, én mégis identitásregényként olvastam. Hogy ő mellettem elfér. Ez a szál időben nagyjából a második világháború végétől a hatvanas évekig terjed, közben persze sebtében elmesélődik az '56-os forradalom is, meglehetősen naiv retorikával. Mert a múltból ismerjük meg a jelent, ugye. Ennek megfelelően az anyai ág Domos tata életének fontosabb csomópontjait leszámítva csaknem érintetlen, így feltáratlan marad. Bénultságából csak egy trauma rázhatja fel: barátnője szakít vele, ő pedig a mardosó hiányérzet elől menekülve apai nagyanyja, Jusztika jegyzeteit kezdi olvasni. Nagyon szépen érti és értelmezi a szöveget, és arra jut, hogy Jézus mosolya van a novella végén megjelenő beteg kisfiú mosolyában. Nehezen betűztem ki az írását, máskor gyorsan föladtam volna, de most jólesett foglalkozni vele, megnyugodtam tőle, elmúlt a fájás a gyomromban. Nagyon tetszik például a váteszi attitűdje, a versbe vetett hite, az a felfogás, hogy a költő megváltoztatja a szövegeivel a világot.

Ezek a sztorik ugyanis bárhol működnének, a földrajzi jellemzők, a térbeli determináltság itt nem számít semmit. Tudod nagytatád és az én édesapám…stb". Mennyire felel meg egy megélt, majd megírt élmény a valóságnak, és mennyi benne a képzelet? Netán a mi feladatunk megmutatni, hogy lehet ugyanazt másképp is csinálni? "Alapvetően a regény mindkét terében (a városban és vidéken egyaránt) valahogy idegen és otthontalan az elbeszélő (és az olvasó is); gyakran sematikus fordulatokkal, forgatókönyvbe illő, lapos dialógusokkal és esetlen helyzetekkel, karakterekkel kell szembesülnünk az olvasás során" – jegyzi meg László Emese. Ebből a nyelvből semmi nem lóg ki: nem feszes szervezettségű, poétikája poétikákon kívüli szinte - a fentebb taglalt utca-geográfia is, még egyszer hangsúlyozom, nem az elbeszélés nyelvében, hanem gondolatritmusában okoz meglátásom szerint fennakadásokat. Nagy port vert fel az ügy Egerben abban az időben.

A Nők Tesznek Valamilyenné

…) Áll a Daru által ismert Daru. Felment-e minket, ha ugyanazokba a hibákba esünk, ha ugyanazok a gyengeségeink? Idős Zách Éva Pogány Judit. "A helyemet keresem" (8. A két férfi kapcsolata fölött mind a vallási jámborságáról híres család, mind pedig a falu lakosai szemet hunynak, ami annál is érthetetlenebb, mivel Szegvár, amelyről többek között a Klein-történetre való utalások révén nyilvánvaló, hogy az Isten hozott helyszínével (Sárasággal) azonos, nem lehetett éppen a tolerancia és a liberális életfelfogás fellegvára. Mondtam, hogy sajnos, nem tudom biztosan, de a családom Egerben a Deméndi és a Kertész úton lakott. A narrátori identitás elbizonytalanodásával és helykeresésével kapcsolatos regénybeli passzusok – "tisztába akarok jönni magammal" (7. Ugyanígy nem érzem kellően erősnek az indokot, amiért a különben ambíciótlannak tetsző főszereplő ennyire mélyen a múlt felé fordul. De aztán a Valami népi mindent vitt, elsodorta a korábbi tervet, a Fehérben fehér pedig megmaradt mint cikluscím. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak.

A Mellettem elférsz tipikusan nem az a könyv, amely a boltban belelapozva a mondataival megveszi az olvasót. Az irodalmiasságuknál, ideologikusságuknál vagy a korrajz nyilvánvaló másodkezűségénél fogva gyanússá váló részek a tények szintjén hitelteleníthetik el az ezekből a történetekből kirajzolódó történelmi víziót, amely másfelől, az okok szintjén ugyancsak meglehetősen csekély hatásfokú munkát képes elvégezni, hiszen a kevésbé kézenfekvő összefüggések elmosódnak vagy valamiféle kvázi-metafizikus magyarázattal helyettesítődnek.