Kosztolányi Dezső Édes Anna Olvasónapló Fejezetenként

Talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Valami szőke színésznő gyújtotta meg a Mária gyógyszertár előtt. Sokan, akik ernyő nélkül jöttek, azon gondolkoztak, hogy kerülnek majd haza. Már lassan megindultak a zászlók, a tömeg fölött sétálva, mintegy maguktól járva, mikor odalépett hozzá Tatár Gábor, s gratulált neki mint államtitkárnénak. Hogy ma is csak fél háromkor. Egyebet nem tetszik tudni?

Tatár is abbahagyta az evést, feléje nyújtotta köpcös nyakát. Nem eszik semmi finomat. De ekkor a hallgatóság már elhagyta a termet. Teljesítsd kötelességed. A méltóságos asszony és a méltóságos úr megcsókolták egymást. Ekkor kezdődött el számukra az az idill, melynek ízét folyton szájukban érezték. Pesten még karhatalmi osztagok tartották fönn a rendet, mikor az Attila utcán már sastollak lengettek, s közkatonák rohamsisakjai ragyogtak föl a napban. Sed libera nos a malo. A lába, az a puffadt lábikrája. De mindennél jobban fájt az, hogy a minisztériumban tétlenségre kárhoztatták.

Druma még mindig nem fejezte be. Nyolcadikos korában besorozták, kiképezték, katonaruhában járt az előadásokra, mindennap várta, hogy a "menet"-be osszák, de erre már nem került sor. Termete is túlontúl sovány. "Nem" - válaszolt a hang, de egészen szemtelenül: - "a cseléd". Azzal sem lehetett vádolni, hogy visszaéléseket követett volna el. Vizyné mintegy mindentől távol gubbasztott. Míg kanalazta a sötétpiros levet, és a magokat kiköpte egy tányérkára, a régi cselédje járt eszében, mintha ebbe a befőttesüvegbe, mint egy energiatartályba belefojtotta volna munkája feszítőerejét, s az most kirobbant volna. Úgy érti ezt, hogy valami rosszat forgatott a fejében? Nálam nem így szokás felelni. Ekkor csalétkül nyitva hagyta azt a szekrényét, melyben gondosan fölpolcolva és megolvasva zsebkendői álltak. Hiszen most nagy keresztény.

Erre fogait összeszorítva szaladt, nem törődve többé, hogy mit gondolhatnak az éjjeli kirándulásáról. Délelőttönként látta a kommunistákat, akiket ebrúdon dobtak ki a hivatalból. Botladozott a hepehupás tabáni lankán. Egy idegen férfi az én házamban. Vizyné korholta, de gyönyörködött az ő férfirokonában. Vizy, akinek a feje elnehezedett a bortól és álomtól, motyogott valamit, de már kiugrott az ágyból, ott állt a szoba közepén, hosszú, térdén alul érő hálóingben. Pár perc múlva már ketten jöttek le együtt, a doktor beült a kocsiba, s elrobogott. Az a heves, féloldali fejgörcs jelentkezett, mely már rég nem gyötörte. Vallása: r. k. Termete: közép.

Elekes Józsefnek a bankszolga fölvitte a valutaosztályba a napi postáját, mely mindössze egy gyászjelentésből állott. Egyre fiatalabb emberekkel találkozik. A szegény – gazdag ellentét motiválja Anna tettét, de nem ad teljes választ a miértekre. Most Moviszter doktor rendeléséről távozó szív- és tüdőbetegek politizáltak Vizyék ajtaja előtt. Miért vette magához a kést? Stefi késsel, villával evett, finoman. Kérte, hogy gyújtson világosságot. Valójában Moviszter doktor nézőpontja is Kosztolányié, ő az, aki az író véleményét kimondja.. Biztosan van ott valaki. Annak nem volt olyan szaga.

Elekes a Margitkának csapta a szelet, ezért pártolt Jancsi Ilonkához. Hajnal felé Jancsi a tűzfal tetején észrevette a kis lángot, s megkérdezte Annától, hogy ki lakik ott. Csak azért is, hogy izgassanak bennünket, hogy sértsenek. Mintha két összefogózott vakember ment volna az éjszakában, s az egyik vezetné a másikat: a vak a világtalant. Csak azt sajnálta, hogy már elszállították szegényeket. Amint lerázta a hőmérőt, s közben kézelőjének inggombja csörrent, úgy érezte, hogy ez a hőmérő most "orvosilag" csörren. Két kilincset egy láda alján, egy könyvben svájci frankokat, melyeket a menekülés eshetőségére tettek félre, a túrósbödönkében újságpapír közé gyömöszölve egy násfát, egy fülbevalót, az úr asztalában egy negyed kiló orosz teát, papírzacskóban egy kiló lencsét, két doboz belga szardíniát.