Gyermek Kuckó: Óvodás Ballagó Dalok-Versek

Hogy is volt... Édesanya kézen fogott. De most hatéves vagyok és. Kínoknak kardja ránk csikordul, Mert az a pajzsunk, az a vértünk, Mi itt tanultunk s végigéltünk. Tóth Juli: Óvodások búcsúzója. Csupa móka, kacagás! Mert az ki jóságot vet. Én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm. S mégsem olyan, mert abban a. Szellem lakik, a tudás. Kis pajtásom, gyere hát. Búzavirág, pipacs, láncfű.

Hogy öt meg öt az tíz! Óvónénik szerető szívére. Már nem sírok, nem is félek. Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem! Kis szívünk hálásan megköszöni neked. Lehet szegény, aki gazdag, S lehet gazdag a szegény, Csak az fontos, milyen kincs ül. Minket annyi szépre, jóra tanítottál.

Csanádi Imre: Hatévesek búcsúzója. Vitt minket féltve, szinte karban; Lelkünket mentve, feddve sokszor. Mit az óvodám adott, elfeledni nem fogom, ezt már biztosan tudom. Ne szipogjál kiskoma, remek hely az óvoda. Takk – takk, tikk – takk a kis Jani. Az új nagycsoportot: Mackóra, babára. Mennyi apró és nagy viharban. Miért nem ír betűket, mint a Marikáé? Iskolába íratott be az édesanyám, itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám. Bent, a szived rejtekén. Mint a kertész virágait.

Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek. Ha megtanulsz mosolyogni, Észreveszed, ami szép, Rádöbbensz majd, amit te adsz, Mások azt nyújtják feléd. Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, soha! Hatévesek vagyunk mi, kapun kiballagunk mi, iskolába, iskolába, iskolába megyünk mi. Tollam, ceruzám kísér ezután. Gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei. Szálljon érte boldogság és béke. El kell menni nekünk, iskolába járni. Nem baj, ő is jön velünk. Szép és komoly álmokat. Idén a nevelési tanácsadó által elkészített pszichológiai vizsgálat tökéletes eredményt mutatott arra, hogy az az 50 nap amivel a kiírt határidő után született ne számítson semmit. Búcsúzom az óvodától. De jó is volt ide járni!

Donászi Magda – Búcsú az óvodától. A három év sok – sok vidám napja. Takács Klára – Ovisok Búcsúja. Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon. Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha. Repülj a mi kedves óvodánkra.

De én nem örülök mégse! Kedves óvodám, sok víg nap után. Szüleink örömére, tanítónknak kedvére. Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna? Várkonyi Katalin: Mezei csokor. Léptünk ebbe az épületbe, S most úgy megyünk el, hogy az élet. Nyugodt, csendes, motivált kislány, egyedül a magasságába és a súlyában találhatnak kivetni valót, mert alacsony és vékony. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. Három évet tarisznyánkba tettünk. Donászi Magda – Búcsú. El kell mostan válnunk! Mi tagadás, irigyeltem. Hogy érts a szó, olvasd az írást. Gondoljon ránk vissza majd!

Ez volt a mi házunk. BallagásMost búcsúzunk, kitárt karral. Írom a levélre, a tanítóbácsi. Óvodai évzáró és ballagás. Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát. Bihari Klára: Válás az óvodától. Aztán csak azt vettem észre, Óvodáskor három éve, Az első nap félénksége …. A virág az illatával. Mentovics Éva: Hív a csengő. Ám amikor megérkeztünk, Csak szepegve álltam.

Hozta a szintet, sőt némely dologból túl is szárnyalta az elvárásokat. Mondja azt, hogy: "Köszönöm! Nem feledjük el a sok. Tőletek már megválunk, kell a sarat megállnunk.