Bulgakov: Mester És Margarita - Irodalom Kidolgozott Irodalom Tétel

A regény főhőse, főszereplője a Mester, a regénybeli író. Hiszen – véli Lifsic, és Onto-gnoszeológiájában meg is alapozza ezt – a világban nincs és nem is lehet végső győzelme az értelem elvének, de mégis a jónak van gyönge túlsúlya. Ezt képviseli és érvényesíti Jesua és Woland a spirituális hatalom szintjén, ezt a Mester és Margarita a szenvedésekkel teli földi életben, s ennek felismeréséhez közelít Lévi Máté és Iván, a két tanítvány. Mit tehetett Margarita a Mester megmentése érdekében, aki bolondokházában találta magát a Gribojedov-ház olyan törzsvendégei túlbuzgóságának köszönhetően, mint Latunszkij kritikus és megannyi társa? Még a leghatalmasabb és legszentebb könyv sem, amelyet Lévi Máté írt, aki ráadásul sok mindent össze is kavart benne. Hegelt idézzük: "a szellemnek az abszolút szabadsága, amely önmagában véve kezdettől fogva bízik mindenben, amihez az ember hozzáfog, a szubjektív derűnek ez a világa az, amelybe Arisztophanész bevezet bennünket.

1. A mester és margarita röviden de
2. A mester és margarita röviden a la
3. A mester és margarita röviden y
4. Mester és margarita könyv

A Mester És Margarita Röviden De

Előbb a "bravúros" nyomozás történetét, majd a néhány évvel későbbi állapotokat: a főszereplők részben ugyanott folytatták, ahol abbahagyták, tehát esendő és bűnös emberek maradtak, méltóak visszatekintve is a szatirikus ábrázolásra, részben azonban meg is változtak, mint Iván, aki történész lett, azt a foglalkozást űzi tehát, amelyet a Mester abbahagyott a regényírás kedvéért. Mondhatnánk, ajtóstul rontanak be a jó és a rossz birodalmába. Az első az, hogy a regényben jelenlevő ördögi világ nem kitalált, számos megjelenési formája van a rabszolga házicselédtől az írói társadalomig. Nem is engedte, csak a halála után, de akkor egy csapásra világhírű lett. Ilyen szerepe van Bulgakov regényében is Margaritának, de a címszereplők sorsának befejezése visszafogottabb, mint a Faustban.

Lévi Máté árulást követett el, de keservesen megbánta, megtisztul, hűséges tanítvánnyá lesz. A Mester tulajdonképpen Jézus földi alakja, megtestesítője. Meg se fordul Berlioz fejében, hogy történhetnek rendkívüli dolgok, amelyek túlmutatnak a hétköznapiság korlátain, és átléphetnek az örökkévaló történelem világába. Ez pedig nem más, mint a civilizáció korszaka, azaz a modern kapitalizmusé. Meg kell jegyezni, hogy még a "liberális marxista" (ha egyáltalán minősíthetjük így Laksint – legalábbis az 1960-as, 1970-es években), és a vele szemben állást foglaló pravoszláv sajtó álláspontja is látszólag "összeér" a Szolzsenyicin által említett ponton – persze, mint szélsőségek. A szegénységet még elviselte volna. Megértette a gonoszt – ez a rejtély nyitja. Margarita mindkét tette kapcsolatban áll a FaustMargitjával, aki a mű első részében gyermekét megölő lányanya, miként itt Frida, de szintén bocsánatot nyer bűnéért, méghozzá teljes körű feloldozást. Tehát mégiscsak Szolzsenyicinnek lenne igaza és nem Laksinnak?

A Mester És Margarita Röviden A La

Egyenlőségi alapon és jogon szerveződő szövetség a korábbi ellentétek egysége helyett, ami a gazda-isten és a hozzá hű kutya-szolga között állt fenn. A taxisofőr a bennfentesek fölényével dicsekszik: "Én tudom az utat! Laksinnak és Lotmannak is igaza van és mindenkinek, aki látja a nyilvánvalót: Bulgakov élete végéig őrizte Turbinék "krémszínű függönye" mögött megbúvó zavartalan boldogságának emlékét. Éppen ellenkezőleg, a mai narcisztikusok rejtett aljasságaival szemben, akik látszólag tiszteletreméltó életvitellel és viselkedéssel igyekeznek eltakarni a szemétgödröt, Bulgakov ugyanannyira megbékíthetetlen, mint Tolsztoj, Csehov vagy Dosztojevszkij. Archívum, 244-es "Bulgakov 2" mappa, 6. Nemcsak két történelmi korszak különbsége fejeződik ki ebben, nem is csak a két írói alkaté, hanem az is, hogy Bulgakov regényében sokkal több a személyesség, egészen az önéletrajziságig. A Mester ellenfele ugyanaz a korrupt és korlátolt rendszer, amellyel Hontalan meghasonlik. Az igazságra irányuló kérdést mint jogosulatlan és provokatív kérdést zárójelbe kell tenni. Ez a cselszövés megsemmisítette volna Bulgakovot mint írót. A moszkvai regény főbb rétegei: a moszkvai élet általában, a szovjet emberek mindennapjai, mentalitása.

Ebben a műben az objektív tények is szubjektív tükörképként jelennek meg, a szereplők - vagy épp a szerző - tudatának tartalmaként vagy játékaként, más képzetekkel elválaszthatatlanul összefonódva (hallucinációkkal, tömegpszichózissal, fantasztikummal, mesével, babonával, vallásos mítosszal stb. Iván súlyos lelki megrázkódtatáson megy keresztül, bekerül a tébolydába, és egy kissé még eszét is veszti azért, hogy elméje megszabadulhasson Berlioz és a hozzá hasonlók sátáni hatalmától. Az egyik szerint Bulgakov világa következetesen védelmezi a liberális értelmiség által képviselt humanizmust és kultúrát. Petljura, a németek – mindez nagyon elvont. De Bulgakov regénye furcsa módon arról győz meg minket, hogy a világ minden fantasztikuma, gonoszsága, irracionalitása ellenére nem "egy zajos, dühödt, értelmetlenség, nem mese, amelyet egy félkegyelmű ad elő". Woland természetesen ismerte a művet, hiszen ő őrizte az elégetett kéziratot, mint ezt később megtudjuk, Iván pedig a Mester tanítványává vált a beszélgetések során. Alapszinten a szovjetrendszer metsző élességű, szellemes szatírája, főképp a kulturális élet leleplezése és kipellengérezése. E bál alkalmával válik szereplővé Abadonna, a halál ördöge (vagy angyala) is, aki szemüveget hord, de ha leveszi s ránéz valakire, az meghal, mint itt Meigel báró. A Mester nyugalma hasonlatos a hegeli megbékéléshez, ami oly ismert téma volt a XIX. Abszolút, egyszer és mindenkorra érvényes megoldás nem lehetséges, a vitázó feleknek mégis van esélyük a megegyezésre. Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről.

A Mester És Margarita Röviden Y

De vajon előnyben részesítenénk-e a szerencsétlen és hontalan Bulgakovval szemben a mai boldog Berliozt, még ha saját, jól védett villát építtetett is fel? Turbinék házának ablakain túl sötétség van, üvölt a szél és tombol a vihar, hallani a közeledő ellenség, a bolsevikok lövéseit, akik valami újat, ismeretlent és halálosat hoznak. A hatalmat titokzatos személyek és intézmények bitorolják. Így vélekedik a művész, a szépséges boszorkány és a szabadgondolkodók. " S bizonyos mértékig Berliozé is beszélő név, hiszen egy olyan zeneszerző viselte, aki Faust elkárhozásacímmel alkotott zeneművet. Így hát nem meglepő, hogy a TÖMEGÍR tagjai által létrehozott művek messze vannak attól, hogy művészi alkotásnak lehessen nevezni őket: ezek az alkotók előre megadott témákról írnak adott határidőre, s ez még nem is lenne baj, elvégre határidőre is lehet értékes műveket alkotni. Ez nem jelenti a mindent megbocsátás pozícióját, hanem annak megértését, hogy a rossz maga szüli büntetését.

Mester És Margarita Könyv

Blok és Bulgakov művészetében "az a közös – írja V. Laksin (bár a kritika szerint sokban ellentétek – V. ) -, hogy mindketten hisznek a megtorlásban, mint az igazságszolgáltatás földi törvényének eszközében. Megszabadulni attól az elképesztő gőgtől, ami a mocsokból emelkedik ki, hogy aztán lábbal tiporja a professzorokat és kultúrájukat. "Mindig úgy van, ahogy lennie kell: erre épül a világ" 5 – mondja Woland a regény záró fejezetében. Poncius Pilátus valódi ellentéte Jesuának, és mint a hatalom képviselője, képes felfogni, hogy e hatalom igazsága viszonylagos. Múltjából semmire sem emlékszik, és csak álmában, holdvilágos éjjelen sejlik fel előtte a megszerzett új tudás egy-egy szelete. A nagyon szépen és érdekesen megírt mű egyszerre fantasztikus, szimbolikus és reális történetsorok párhuzama. Mit jelent ez a valóságban? Ezek az erők szeretik megviccelni az embereket, olyan hatalmasak, hogy nem a közös ajtón járnak-kelnek? Boszomnak a lelke mélyén még pislákol valami homályos elképzelés arról, hogy létezik az odaát – még ha mégoly primitív, inkább babonára emlékeztető vallásos hit formájában is. "Többé-kevésbé", nemcsak azért, mert a pravoszláv kritika visszafogottabb, de azért is, mert Szolzsenyicin nem csupán bizonyos ördögi tendenciákat emel ki a regényből, hanem valami mélyebbet is észrevesz, ami további értelmezést kíván, és ami még nem tükröződik a regénnyel foglalkozó kritikai irodalomban. A regény szereplői vagy a lelkeket elsivárosító rendszer szolgái, illetve áldozatai, akiknek nincs kapcsolatuk a metafizikai szinttel, vagy megvan bennük a szellemi-lelki rugalmasság, s csupán az a kérdés, hogy hogyan reagálnak a "hihetetlen dolgokra", a képtelennek látszó jelenségekre.

Berlioz halála előtti utolsó tekintete, mielőtt levágná a fejét a villamos, éppen a holdra esik. De Margaritának nem kell tartania tőle, mert Abadonna idő előtt nem jelenik meg senkinek, s hőseink később sem találkoznak vele. A megbékélés nem a gonosszal kötött egyezség, mi több, történelmileg elkerülhetetlen és szükségszerű. Alakja azért lehet olyan realisztikusan meggyőző és elképesztően erős, mert a fantasztikum világát testesíti meg. És íme az utolsó regény, az író legnagyobb műve. Bulgakov későbbi regényeiben a gonosz mind konkrétabb testet ölt. Más támaszt nem talál, nem találhat a felkínált lehetőségek közt. A szatirikus fejezetekből kiderül, milyen sivárrá formálja a brutális és kíméletlen vulgármaterializmus a társadalmi tudatot. Vittem már utast a pszichiátriára! " Az ablak azonban törhetetlen - "Hát mégis bekasztliztak" -, és Ivan feladja a kilátástalan küzdelmet. 18 Pedig úgy tűnt, már minden világos, egyszerű és eldöntött.

Ebben az időszakban már sokat betegeskedik, szívbántalmak kínozzák és öröklött betegsége, a veseszklerózis. Sőt, mi több, az eredendően nemes eszme a jó feltétlen győzelméről és abszolút uralmáról szintén ideológiává válhat, ráadásul az uralkodó, elnyomó osztály ideológiájává. Az 1930-as évek második felének terrorhulláma sok korábbi kiskirályt elsodort. Nem az a fontos, hogy megírta ezt a darabot, hanem hogy a mű nem volt a hatalom ínyére – hiányzott belőle a tudatos nemtudás öröme, az a kívánság, hogy ne vegyen tudomást arról, amiről tulajdonképpen már mindenki tudott, még a politikától és irodalomtól legtávolabb álló emberek is.

A "leleplezett" Husztov: "talpnyaló, opportunista, intrikus, piszok fráter"). Világfeletti hatalmat azonban csak természetfölötti lény gyakorolhatna - játszik el a gondolattal Bulgakov -, például a Sátán, de az ő jósképessége is mindössze annyi, hogy pontosan látja egy elkövetkező esemény valamennyi előidéző okát. Rendszerében ennél emberibb megoldási lehetőség nem szerepel. És megtagadni a gazda és a szolga jól bevált szövetségét. A műben végig egymás ellentétjei mind a két regénysíkon. Utolsó regényében Bulgakov éppen ehhez az arisztophanészi megbékéléshez közelít. Ez lehet az egyetlen lehetséges módja az adott körülmények között a reális jó védelmének.