Dr Vitéz Ágnes Gasztroenterológus

Egyébként friss diplomásként mindenképpen manuális területen – sebészként, nőgyógyászként - szerettem volna dolgozni, ám a sors másként gondolta, más területre irányított. Amennyiben ez is megtörténik, akkor mi, szülők elégedettek lehetünk. Akkor is, ha bizony orvoshiánnyal küszködünk. Az általános orvosi diploma megszerzését követően két szakvizsgát is tett. Az egészségügyben jelenleg munkaerőhiány van mind az orvosokat, mind a szakszemélyzetet tekintve, tehát könnyebb az elhelyezkedés. Mi ugyanis az osztályon folyó gyógyító munka mellett a társszakmákat, például a sebészetet is segítjük diagnosztikai, terápiás eljárásokkal, beavatkozásokkal. Sőt a fiam is az lesz, ha sikeresen teljesíti majd a tanulmányait.

A kórházi gyógyító munka fáradalmaira mi a gyógyír? A tanár úr halála után is olyan kollégákkal dolgozhattam – dr. Kazsuba Attila, dr. Vitéz Ágnes -, akiktől ugyancsak sok mindent elsajátíthattam. Így tulajdonképpen nem lepődtem meg, hogy mi várt engem a Jászságban. A kezdeti munkahely meghatározta számomra, hogy milyen szakvizsgát teszek. Nem tervezem, hogy elmegyek a Szent Erzsébet Kórházból. Mikor tudta meg, hogy kitüntetést kap? A nagybátyám, aki most nyugdíjas Debrecenben, szülővárosomban, Csíkszeredán belgyógyász főorvos volt. Hogyan értékelné az elmúlt 23 évet, amit Jászberényben töltött családjával? Amennyiben tehát a kórház menedzsmentje biztosítani tudja a működésünket, akkor itt tesszük a dolgunkat, mert szükség van ránk. Nincs olyan tervem, hogy elhagyom a kórházat mindaddig, amíg itt a gasztroenterológia működik. Valahol tehát a véletlen és a családi kapcsolatok irányították a sorsunkat. A díj odaítélésével Gáll doktor kimagasló szakmai munkáját és emberi tulajdonságait ismerték el.

Csíkszeredán születtem 1961-ben. Az elismerés mindig jól esik az embernek. Az, hogy ebből a csapatból most engem kiemeltek, az az egész közösség érdeme is. Egy szó, mint száz, nagyon nehéz egy nagyhírű tanárember utódjaként megfelelni, de az osztályon mindenki ezen dolgozik. Az adatok egy részét a keresőmotorokhoz hasonlóan automatán dolgozzuk fel a páciensek ajánlása alapján, így hibák előfordulhatnak. Nagyon munkás időszak volt, s azt érzékeltem, hogy nagyon felgyorsult az idő. Hogyan választotta az orvosi hivatást?

Ez körülbelül 5-6 éve volt. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy ezt az osztályt vezethetem. A véletlen folytán találkoztunk Figus tanár úrral. Az endoszkópia a gasztrón belül nagyon komoly kihívás. Az osztály eredményes és sikeres munkájához kevés a jó vezető, kell egy csapat is. Ez tulajdonképpen szezonális, hiszen télen elsősorban a jégkorong az, ami számomra nagyszerű kikapcsolódást jelent.

Én a gasztroenterológiára kerültem, feleségem pedig fogorvosként tudott elhelyezkedni. Édesanyám az egyetemi tanulmányaim idején elhalálozott, így családunk csonka lett. A lelki elkötelezettség mellett tehát az is számított, hogy orvosként biztos megélhetést tudtam, tudok biztosítani családomnak. A gasztroenterológiai szakrendelésen a betegellátás előjegyzési időpont alapján történik, beutaló szükséges. Szabadidejében hogyan, mivel kapcsolódik ki? Általa is kedveltem meg ezt a pályát. Sok szülő nem örül annak, ha gyermeke ugyanazt a pályát választja, mint szülei. Jó csapatom van, melynek egy részével már nagyon régen dolgozunk együtt.

A kezdeti nehézségek után – a helyi szokások megismerése, új ismeretségek, kapcsolatok kialakítása – sikerült szakmailag és emberileg is bizonyítanunk. Abban az időben elsőként nem lehetett a gasztroenetrológiából szakvizsgázni, előtte kötelező volt a belgyógyász szakvizsgát megszerezni. A beteg ember számára pedig az az érzés, hogy nincs egyedül a korházban sem, nagyon sokat számít. A család kórházon kívüli élete hogyan alakult Jászberényben? Miért pont Jászberénybe került a család?

Mennyire volt ez nehéz Erdélyben egy magyar család gyermekének? Ilyen jellegű és szintű támogatás az elmúlt két-három évtizedben már nem volt. Ma már elmondhatom, hogy sok év munkája után eljutottunk oda – önkormányzati segítséggel is -, hogy most önálló, 15 ágyas osztályként működhetünk. Utóbbira kellett ráépíteni az előbbit, amely a belgyógyászaton belül egy kisebb, de nagyon fontos területe a gyógyászatnak. Továbbá az is befolyásolta pályaválasztásomat, hogy empátiaképességemből adódóan könnyen tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, s az sem volt mellékes, hogy biztos egzisztenciát is ígért az orvosi pálya.