Már Vénülő Kezemmel Latinovits
Jósa András Kórház Belgyógyászat Orvosai"Nem tudom, miért, meddig. A beteg költő ezekben talán kicsit már búcsúzik a szerelemtől, a fiatalságtól és az élettől. Itt az Úr – ellentétben a korábbi versek Sion-hegy alatt megpillantható, fázó, reszkető, kopott Istenével – már csak egyfajta "legjobb Kísértet", aki nem látható, csak említhető, s hinni is csak jobb híján lehet benne, mert "Nincs már semmi hinnivaló". Kiderül, hogy az egyes szavalatok nem értékelhetők a kompozíció egészétől vagy legalább a környezetükben levő többi szövegtől függetlenül. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Már vénülő kezemmel latinovits. A két törekvés azonban egymással ellentétes. Az apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édesanyámat, az egykori érmindszenti református papnak korán elárvult leányát, aki egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette. Latinovits szavalatai a vallomástevőt, a váteszt, a túlfeszült lényeglátót rajzolják ki. Már vénülő kezemmel. Valami más érződik a szavalatból, egy igazi régi magyar költővel szólva, az "Én az ki az elött iffiu elmével / Jáczottam szerelemnek édes versével" gesztusa. Csakhogy itt a beszélő a megvetés nyilát nem a "Sok senki, gnóm, nyavalyás" ellen fordítja, hanem a "van-vagy-nincs-Urat" hívja ki. S várok riadtan veled.
Egyszercsak hirtelen, szinte villámcsapásként belém hasított Ady hangja. Olvasás közben, ha rátéved a szemem például erre a sorra: "Hitványabb Nérók még seholse éltek", óhatatlanul felötlik Petri György emlékezetes Ady-olvasó kérdése: "Bizti? " Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel. Nincs értelme utólag azon töprengeni, hogy ez mennyiben volt jogos vagy indokolt. E vers, illetve szavalata kapcsán a lemez további két jellegzetességére lehet felfigyelni. Mar venulo kezemmel fogom a kezed. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra. Világok pusztulásán. Ezt a verset Latinovits megint csak azzal tudja elmélyíteni, hogy a beszédhelyzetet, illetve a szituáció beszélőre vonatkoztatottságát állítja előtérbe. Természetesen A Magyar Pimodán-ból sem az önpusztító, a dekadens Ady szólal meg, hanem: "A delejtű-emberekről beszélek, az érzékenyekről és az értelmes-szomorúakról. " 1900 január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni egyik napilap szerkesztőségében és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Az, hogy a kétféle tapasztalat: magukból a versekből, azok mélyreható versmondói interpretációiból megismerni Adyt, valamint hamisnak tartott interpretációk ellenében megismerni Adyt nem ugyanaz.
Adyval kapcsolatos gondolataimat jól példázza egy fiatal kolozsvári orvosnő, dr Kovács Margit vallomása, aki a következőt jegyezte fel róla, mikor alkalma volt megvizsgálni: "Ma is borzongva gondolok rá – írta évtizedekkel később – de elönt a személyes varázs melege és fénye is. Elvégre egy művésznő népszerűségének csak egy eszköze lehet: az igazi művészet. Istenülésnek a mint neki-vág. Világok pusztulásán Õsi vad, kit rettenet Ûz, érkeztem meg hozzád S ….
Különbje magas szivárvány-hidon. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. Írásai mindig a hazát és a haladást szolgálták. Ezek után az Áldásadás… itt nem arról szól, mint a maga helyén olvasva, A menekülő élet-kötetben, hogy tudniillik a Léda-szerelem érzelmi és poétikai tartalékai kimerültek. Bármiről szól is a vers, bármi is a mondanivaló Ady minden sora lelkesítő és felkavaró. Ez utóbbi jelenségnek említettem már néhány példáját.
Ezután pedig A Hortobágy poétája következik. Még most, halála után negyed évszázaddal is érződik, miként teremt atmoszférát Ady mondataiból – hogy lélegzetet vehessen. "Vagyok, mint minden ember: fenség, lidérces, messze fény, szeretném, hogyha szeretnének" – Szeretjük! De ha már a versben elbeszélt folyamatokról esik szó: úgy látszik, Ady az epikus folyamatokat is közvetlenül a köl-. Kívülállóként azonban úgy sejtem, hogy volt Latinovitsnak egy általánosabb problémája is, amely összefüggött a fönt jelzett belső ellentmondással, amelyet nem tudott meg- vagy feloldani, helyette – nagy egyéniséghez méltó módon – beépítette versmondóművészetébe. Ezen a héten Ábrahámné Huczek Helga kisszállási művelődésszervező mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény. Latinovits ugyanolyan közvetlenül használta az énjét, mint a hangképző szerveit. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének. Ízlelgettem a versek sajátos hangulatát, magukhoz ragadtak. Kihunyt a lidérces messze fény, hosszú szenvedés után megszűnt dobogni a nagy költő szíve. A muszáj-Herkules utolsó strófáját Latinovits kihívóan, jól hallható megvetéssel, könnyedén odadobja; és épp e könnyedség révén válik roppant erőteljessé a szavalat. Ily módon a Csák Máté földjén-t szavaló színész delejtű-emberként szólal meg, s olyan érzelmi energiát tud belevinni – kívülről – a versbe, amely olvasva ma már inkább csak kordokumentumnak hat. Ezt a lemezt írta most át CD-re a Hungaroton.
A versben felidéződő kiúttalanságot és kétségbeesést, amelyben már felsejlik Jézus végső kiáltása, Máté 27, 46 (ezt a mondatot írta fel Ady a kötéstáblára, mielőtt kétségbeesésének egy rohamában összetépte bibliáját), előkészíti, egyben ellenpontozza az előző tétel, A muszáj-Herkules dacos kivagyisága. A versmondó Latinovitsot láthatóan nem a szövegbeli folyamatok, hanem a szövegbeli mozzanatok vonzzák, azokból formál ő folyamatot a maga eszközeivel. Kényességekkel, új ingerekkel. A magyar messiásokat, noha A magyar Messiások című vers történetesen nem szerepel az összeállításban. Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked. Kevésbé köztudott, milyen erősen befolyásolja Ady-képünket az a tény, hogy az Új versek előtti két Ady-kötet nincs kanonizálva, s hogy a kanonizált Ady-korpusz erőteljes hangütéssel kezdődik, s az Üdvözlet a győzőnek halálhörgésével fejeződik be. Itt jegyzem meg, hogy a felvétel negyven tétele a régi lemezen hét blokkba van elkülönítve. Budapesten, újra Debrecenben, később Nagyváradon is megújítottam kényszerű jogászkísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás.
Akkor is így van ez, ha köztudott, hogy a Góg és Magóg… korántsem első verse Adynak. Gimnazista koromban hallottam először Latinovits Ady-szavalatait, a hanglemez megjelenésekor. Ez a jelenség Ady intenzívebb verseinek egyfajta fenséges, komor pompát kölcsönöz. Az előző sorokhoz képest a harmadik strófa súlytalannak hat, s kicsit fel is gyorsul: mintha a versben említett "rossz szekér" lejtőn lefelé futna. Ez a hang (amely a vers melódiáját annyira kizengeti, hogy már-már énekhangnak érződik): ez egy helyütt, az "idegen" szónál ("Nézni egy idegen halottra") nyomatékosan megbicsaklik. Nagykárolyban és Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se volt sajátságom. Egy ország, sőt egy világ szereti és méltán emlegeti! Ez a vákuum keltette feszültség előzi meg a Kocsi-út az éjszakában-t. Nem mondható tehát, hogy nincs látomásos vers a lemezen, mert ez az.
A két arc, Adyé és Latinovitsé egy kultúrtörténeti pillanatra egybeolvadt. Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagy keresztmetszetet kell adnia a költő életművéből, ami csakis kudarc lehet, vagy a szavalatok által meg kell rajzolnia a költő valamelyik arcát. Latinovits ezt tette: Ady egyik lehetséges portréját rajzolta meg. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban. Akkor, tizenhét éves koromban olvastam végig először Ady költői életművét, a lemez hatására, annak hatása alatt. Figyelemre méltó, mennyi fojtott indulatot visz bele a szintúgy henyén odavetett "valahogyan" szóba; ebből a beszédhelyzetből tud felmennydörögni az utolsó strófa "S mert szörnyűséges, lehetetlen" sora. Ma már Latinovits éppúgy a tegnapok ködlovagjainak egyike, mint Ady. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek. Az Ady család egyébként – bár ez se fontos – a Szilágyság egyik legrégibb családja, ősi fészke Od, Ad, később Diósdad, s a terjedelmes Gut-Keled nemzetségből való. Tegnapi Tegnap siratása részlet/. Ám a lemezt már a maga idejében sem csupán versmondói teljesítményként értékelték, hanem főleg Latinovits szellemi végrendeletét látták, illetve hallották benne.
Hazaszeretete már fiatalkori költészetében benne van, az akkor írott versei az úgynevezett magyarságversek. Ugyancsak látomásos karaktere van a lemez vége felé elhangzó Sírni, sírni, sírni-versnek is. SZÍNPADI DISZKRÉCIÓ. Álljanak itt Schöpflin Aladár szavai, tökéletesen kifejezve Ady hazája iránti szeretetét és aggodalmát: "A mai Ady fölébe került az életnek, olyan teljesen, mint kevesen mások, érzi fájdalmát, kétségét, dühét, egész boldogtalan díszharmóniáját, de köze hozzá mind kevesebb van és alakításában részt venni nem akar, mert megértette, hogy úgyis hiába, a fátum sínjein megy tovább eleve- elrendeltetés szerint minden, vak sors vezeti az embert ködös útján feltartóztathatatlanul…". Több ifjú író- és költőtársat támogatott barátságával. Latinovits szerkesztői eljárásmódja világosan megmutatkozik A Tisza-parton (9. tétel) és A föl-földobott kő (11. tétel) közötti szövegfoszlány esetében is, amely egy egészen korai cikkből származik. Közvetlenül halála után sokszor meghallgattam az Ady-lemezt, a rá következő hónapokban megnéztem összes fontosabb filmszerepében, és láttam néhány kamerával rögzített színházi előadást is vele. Mindkét vers egy-egy pillanatot, mozzanatnyi létállapotot rögzít, nem pedig újabb és újabb mozzanatokat bont ki az előzőkből, mint például az epikus szerkesztésű Az ős Kaján (nincs a lemezen), s nem közelít egymáshoz két különböző komplex jelképi síkot, mint például Az eltévedt lovas (ugyancsak nincs a lemezen). Latinovits jóvoltából értettem meg, hogy a kifejezés problémái az írott szövegben is a beszéd felől közelíthetők meg. A lemez negyven tételéből harminc vers, tíz pedig prózai szövegrészlet, méghozzá mind a tíz vallomásos jellegű; ezek némelykor elválasztják, némelykor összekötik a verseket. Ady mindenkor szenvedélyesen szerette a hazáját. Ugyanez a tünemény a kevésbé koncentráltan írt versekben önismétlésnek és keresettségnek hat, a költői személyiség jelzésszerű, fáradt felmutatásának. Az mp3 file-ok nem az oldal része, így ezért felelősséget az oldal nem vállal, ha a letöltés nem működik az nem az oldal hibája, mi csak továbbítunk a letöltési lehetőségekre, az oldal nem tárolja a Latinovits Zoltán – Ady Endre: Őrizem a szemed mp3 letöltéshez szükséges mp3 fájlokat azt egy külső weboldalról töltheted le. Ha eddig nem derült ki, itt nyilvánvaló lesz, hogy a fiktív jelenethez a szavaló hangja egyfaj-.
Egy nagyon szellemes, néha-néha pikantériákban utazó francia író szellemesen és ügyesen jelöli meg egy szóval azt, ami a nőt kívánatosabbá, misztikusabbá teszi: – a fátyolt. Szép lassan fokozatosan a hatása alá vont a költői géniusz. Röviden és kissé leegyszerűsítve: a beszélő én középpontba állítása majd felstilizálása Latinovitsnál nyilvánvalóan nem narcisztikus gesztus, ahogyan Adynál sem elsősorban az volt, hanem a szűkösnek és provinciálisnak érzett közélet közepette a szellemi szabadság kivívásának eszköze. Nemcsak a szavalatokat komponálja meg, hanem a lemez egészét is. Ta díszletet is teremt; s hogy Latinovits azért tud egészen az utolsó sorig egyirányúan előrehaladni, mert kihasználja a vers folyamatos grammatikai feszültségét, azt, hogy az igei állítmány nincs kimondva, s kimondatlanul hozzáértődik a felhalmozott másfél tucat főnévi igenévhez. Feltöltés: 2009. febr. Van a Léda-versek közül három és a Csinszka-versek közül egy.
Latinovits Zoltán – Ady Endre: Őrizem a szemed mp3 letöltés. S őrizem a szemedet". Ez a beosztás a CD-n – bizonyára technikai okokból – nem őrződött meg. A látomásos versekben sem az történik tehát, hogy a beszélő, a szavaló feloldódik a látomásban, hanem ellenkezőleg, irányt szab neki. Aki az akkori Magyarországon Latinovitsot látta vagy hangját hallotta, az nem egyszerűen színészi alakítást látott vagy szavalatot hallott, hanem ezt egy közösség tagjaként tette.