Kisirtáspusztai Hegyi Menedékház És Táborhely

A falun túl pedig újkori nagytestvérének a lapátjai forognak lomhán. Karókra erõsített iránymutató táblák és szalagok segítik a tájékozódást. Ez meggyõz arról, hogy a láthatósági mellények felvételének épp itt az ideje, világítós öltözetben talpalunk tova. Kiballagunk Gyulaváriból, fasor kísér utunkon, majd újabb körgátat keresztezünk. Hibát vélünk felfedezni a rendszerben, térkép elõ, homlokra csapás, visszafordulás a cselekedeteink sorrendje.

Sajnos annyi blõdséget hallunk az odafent kirándulóktól, hogy szellemi épségünk megóvása érdekében egész rövidre kell fognunk a távcsöves nézelõdést. Elindulunk Magyarpolány felé, van egy kis emelkedõ, meg némi lejtõ, de inkább emelkedõ és persze a sûrû, dús aljnövényzetû erdõ. A vezér úr arcán csodálkozást vélek felfedezni. Fél órányi pihenés után visszaballagunk a buszmegállóba, itt újabb húsz perc telik el a buszra várva. A szalagok mellett valóságos kordonok is segítik az óvatlan errejárót a tájékozódásban, végül lejutunk a dorogi út hajtûkanyarja felett elhelyezkedõ ellenõrzõpontra, amely a mai nap során az utolsó. A hangulatos házikónál forralt bort és pogácsát vételezek, mindkettő jólesik. Az elágazásban autó kanyarodik elénk, szembõl, vezetõje olyan döbbenten mér végig minket, hogy majdnem lefullad alatta a gép.

Még találkozunk a kábé hat-hét órával ezelõtt beérkezõ Rudi Istvánnal és DJ_Rushboyjal, a levesét kanalazgató Börcsök Andrással és egy nagyobb társasággal. Lent iszunk pár korty vizet, közben futók csapata ér fel a pontra, zsotyeket pillantom meg. Bója, áramkör nyit, találkozunk ugyanitt egy nap múlva. Az emelkedõ a hegy felé közeledve megszelídül, szép gerincúton érem el a Béke-kilátót, ahol gyümölccsel kínálnak, a szilva még kicsit korai, de az alma, az hibátlan. Kajaszünetet tartunk, közben elhalad a lábunk alatt egy páros és egy páratlan Railjet, néhány Flirt, meg egy üres kocsikat cibáló tehervonat, kék-sárga Siemens géppel, amit tudom, hogy nem szabad Taurusnak nevezni, mert letépik a fejemet a vasútmániások. Kimegyünk a levegõre. Odalent tartunk egy víz- és almavételi szünetet, mielõtt továbbsietnénk a P+ meredek, poros stb. Vissza már nem megyek érte, bosszúsan trappolok tovább Lajosforrás felé. A két srác mögöttünk ugyanígy tesz, mint azt késõbb meglátjuk, a nyomokból ítélve mi sem az elsõk között járunk erre ma. Feldöcögünk, három perccel zárás elõtt lépek ki a kilátó alatti tisztásra. A mai utolsó aluljárózást a Nagyvárad tér eklektikusságában hajtjuk végre. Lassan emelkedõ úton intünk búcsút a Murát a Zalával összekötõ Principális-csatorna völgyének. Utolér Borbély Kata, kicsit lelassul a tempónkra, fényképészeti szakbeszélgetést folytatunk, mit érdemes fotózni a Bartinán címmel. A panzióban tíz teljes komforttal rendelkező vendégszoba áll rendelkezésre.

Rátérünk a kényelmes hegyoldali útra, az egész túrán itt érzem a leghidegebbnek a levegõt, ugyanakkor nem tudok túlságosan jól haladni ahhoz, hogy helyreálljon a hõkomfortom. Igyekszem nem veszteni a lendületbõl, egyenletes sebességgel próbálok haladni, ez nagyjából végig sikerül, legalább ezen az elsõ hosszú kaptatón. 1. oldal (összes: 6) 2. oldal (összes: 6) Az Ipoly Erdő Zrt. Elbúcsúzunk Mártitól és a két sráctól, végigballagunk a néma Szentpéterföldén és belevetjük magunkat a csillagfényes zalai éjszakába. Bandukolok tovább a Deszkás-patak völgyében, néhol sáros, néhol köves, néhol aszfaltos burkolaton, sűrű erdőben. Néhány bevásárolni igyekvő helybéli nézi a rajtprocedúrát.

Üde változást jelent a környezetben, hogy kapunk néhány percnyi bátortalan napsütést. Újabb emelkedõvel érkezünk Pákozdra, ahol lelkesen követjük a hivatalos kerékpárút ide-oda tekergõ nyomvonalát. Végül csak kiérünk a széles útra, Nagykovácsi felé kanyarodunk, a földben vidáman bomlik a talpunk alatt a tórium. Repkény intézi a formaságokat, addig fotózgatok a gépével. Lovastanya következik, majd kiserdõ, újabb ellenõrzõpont – igen, a Bubus – végül pedig meglepetésszerû hirtelenséggel befutunk Adyligetre. Bánhorvátiban a katolikus és a református felekezetek templomai szoros közelségben lelhetõek fel. Úgy történt, hogy csütörtökön jóbarátom hívására elmentem véradásra, így a hétvégére betervezett túrákat elkezdtem átszervezni. Odébb ismét mûködésbe hozunk egy ellenõrzõpontot, Repkénnyel lemaradunk a folyamat során, és a Kasza Béla esõbeállónál érjük be a többieket. A Csömödéri ÁEV-nek nincs fekete C50-ese. Szoborpark, szigorú arcú alakok néznek sápadt lidércfényben.

Az erdészet mintegy 16 ezer köbméter faanyagot termel ki évente, ami az erdőtervben adott lehetőségének csupán a négyötöde. A kerékpárút mentén pihenõhelyeket hagyunk el, páran megálltak szusszanni, kisgyereket pihentetni vagy egyszerûen csak megállva bámulni a csillagos eget. A távolban éppen, hogy kivehetõ a Kab-hegy két adótornya, közelebb pedig az aszófõi vasútállomáson parkoló rengeteg autó. Vissza a Karsztvidékre. Amikor elindul a vonat – még mindig Vándor Csillag nélkül – akkor kezdi tényleg elhinni. A Dobogókõig tartó emelkedõtõl kicsit féltem, de végül nem volt olyan kemény. Moiwa, Vándor Csillag és Lestat1758 várakoznak indulásra készen, kicsit arrébb Bell Sanyival futunk össze, meg odakint Nagy Attilával. Útitársunk nagy lelkesedéssel magyarázza a hely jelentõségét, mi közben a kilátást bámuljuk. A hágó elõtt, ahogy folyamatosan hullámzó úton, lassan ereszkedünk lefelé, kisüt egy kicsit a Nap és csodaszép kilátás tárul elénk észak felé, amikor néha átvágunk egy-egy mezõn. Nemsokára felér Bubu, majd felcsoszog Kerek repkény is.

Éles kanyarokkal bõven tûzdelt, meredek szerpentin vezet a szõlõk közé, elbúcsúzunk egy idõre az erdõtõl. Buckák, kátyúk, nyomvályúk, széthagyott ágak és gallyak, néhol nekem is térden felül érõ vájatok az egykor jó állapotú földúton. Sporttársak jönnek, kedves ismerõsök: Peták tanár úr, a Mátrai Csillagok csapata: Zoli, valamint Anita és Bálint, utóbbi ketten Erdélybe menet "beugrottak" túrázni egyet:); megérkezik a minket a Falasok(k) túra után elfuvarozó sporttárs is a feleségével. Illetve az, hogy néhányan ismeretlenül is ismerõsként köszöntenek.

Az iskolában gyorsan nevezhetünk is, látunk pár ismerõst, illetve ismeretlent, bemutatkozom Rafternek. Kiérünk a Fehér-Kõröshöz, felkapaszkodunk a gátra, elõttünk vízügyi mûtárgyat figyelhetünk meg. Amikor már elég idõ eltelik ahhoz, hogy regenerálódjunk a nagy meleg után, újra kimegyünk, folytatjuk az utat, amelynek a következõ állomásán bezárjuk a következõ ellenõrzõpontot, ahol laci069 vár minket müzlivel és szódával, sõt, efemmel is összefutunk, aki elszállítja a maradék müzlit és szódát. Belefutunk a zöld jelzésbe, majd a sárgába. Végül megérkezünk Vinyére, csuromvizes nadrágszárral. Megint fölfelé ível az út, nagyszerû. Néhány éles kanyar tarkítja az utat, beszélgetünk, nézelõdünk és ezalatt a reggel még napos, tiszta égbolt szépen csendben elkomorul, feltámad a szél. Itt ellenõrzõpont fogad, az egyéb rovatba J a a t a következõt tartotta fontosnak felírni: "Igen, azon az emelkedõn felfelé! " A faluban megdicsérjük az igényes bélyegzõket, mint kiderül a pontõr hölgy tervezésének gyümölcsét. Beballagunk az erdõbe, hosszú balos ív vezet az Õserdõ felé, elnyújtott emelkedõn.

Meg az Oroszlánvár, a kapu túloldalán. Visszamegyünk Dunacsúnyba (Cunovo), parkolás a leendõ cél elõtt. Pusztaszentlászló elõtt, az Újhegyen pincében vár a frissítõpont, Csicskenye sporttárs kínál zalai borral és teával, valamint zsíroskenyérrel. Joeyline ellép, elérni a kiszemelt buszt.

Enyhe sárban kisétálunk a Fekete-Kõröshöz, ahol a gát kanyarulata miatt csak szépen fokozatosan tárul elénk az építés alatt álló zsilip betonmonstruma. Erdei iskolák, nyári táborok, konferenciák, rendezvények, bálok lebonyolítására nyújt kitûnô helyszínt. Beálltunk a sorba - társam a 40-es távra ment, arra pedig nem lehetett elõnevezni (én már kedden nevezhettem), ez a sorállás viszont elég rövid életûnek bizonyult, fél órán biztosan belül voltunk. A célban búcsút veszek útitársamtól, váltok néhány szót a rendezőkkel, bedobok még egy kávét, majd csendben elhagyom a helyszínt. A tömegbõl kiszabadulva, a törzsvendégek által már elhagyott teraszon tanulmányozom át a lapot, majd a zsebem mélyére süllyesztem. Petõfimajornál újra aszfaltutat érek el, és szomorúan szembesülök a ténnyel, hogy Gyarmatpusztáig, és kis erdei szakaszt leszámítva majdnem a célig aszfaltot fogok taposni. 'Cause it doesn't make a difference if we make it or not. A bőséges tízórai után a kék négyszög jelzést követve kapaszkodok fel a Foltán-kereszt felé. Pedig van néznivaló rengeteg, a Tanúhegyek is közelebb kerültek reggel óta, mögöttük hosszú, egyenes vonalnak látszik a Keszthelyi-hegység keleti pereme.

Hatalmas tömeg mindenütt, lelkes rendezõk gratulálnak nulla perc sorbanállás és várakozás után. Dolány, templom (Dolenci). Kellemes ebben a formában látni ezt a Szárliget feletti huplit, amely csak az oldala a keresztségben Halyagos nevet kapott dombnak.